Megyei értékeink – diákszemmel

A sok-sok megyei értékünk közül szerdán három került reflektorfénybe Nyíregyházán: a beregi keresztszemes hímzés, a tiszaadonyi kecskesajt és a nyíregyházi Tuzson János Botanikus Kert. A megyénkre jellemző kincsek népszerűsítése érdekében középiskolásoknak hirdetett ugyanis videófilm-készítő-pályázatot Szem-mÉrték címmel a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Értéktár Bizottság, s a három legjobb kisfilm szerzője szerdán vehette át megérdemelt jutalmát a megyeházán.

Az eredményhirdetésre érkezett vendégeket Baracsi Endre, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Értéktár Bizottság elnöke köszöntötte, majd levetítették a három nyertes videófilmet. Ötletes és tartalmas alkotások köszöntek vissza a vetítő vászonról. A filmeket készítő fiatalok nem volt könnyű helyzetben, a mondanivalójukat igencsak tömöríteni kellett, hiszen csak egy-két perc volt a megengedett időtartam.

A pályamunkák megtekintése után Seszták Oszkár, a megyei közgyűlés elnöke mondta el gondolatait. Megköszönte a középiskolások lelkes munkáját, s további alkotásra kérte őket, hiszen a megyei értékek népszerűsítésére szükség van, s a rövid videók könnyen eljutnak a fiatalokhoz.

A díjakat a nyerteseknek Seszták Oszkár és Baracsi Endre adta át. Az első helyet Németh József, a vásárosnaményi Lónyay Menyhért Baptista Technikum és Szakképző Iskola diákja szerezte meg, aki filmjében arra kereste a választ, hogyan lehet napjainkban is a hétköznapok része a beregi keresztszemes hímzés. Második lett a vásárosnaményi II. Rákóczi Ferenc Gimnázium tanulója, Varga Izabella a tiszaadonyi kecskesajtról készített filmmel, míg a harmadik helyen a nyíregyházi botanikus kert felvételeivel Masa Vince, a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium tanulója végzett.

– Péter Ildikó magyar-történelem szakos tanárnő vetette fel az ötletet, hogy mi lenne, ha készítenék egy kisfilmet a beregi keresztszemesről. Az ötlet megtetszett, hiszen az egyik kedvenc tantárgyam a történelem, szeretem a hagyományokat, nagyon érdeklődöm múltunk régi eszközei, tárgyai, viseletei iránt, s ebbe beletartozik a keresztszemes is – mondta el szerkesztőségünk érdeklődésére az eredményhirdetés után Németh József, aki különdíjat is kapott. – Fontosnak tartom, hogy őrizzük meg szokásainkat, hagyományainkat, s ezért is kezdtem a forgatásba. Igaz, nem volt könnyű a kisfilm megvalósítása, hiszen szereplőket is kellett keresnem hozzá, de szerencsére a felkért lányok, az iskolatársaim, örültek annak, hogy részt vehetnek egy ilyen film forgatásában. Szerencsére tanárnő gyűjti a keresztszemes tárgyakat, így könnyen hozzájutottam hímzett kopogtatóhoz, szoknyához, övhöz. A hímzések mellett szerepelt a kisfilmben a vásárosnaményi Tomcsányi-kastély is, hiszen mint épített örökség, része a megyei értéktárnak. Elmentünk oda is, és ott is forgattunk. Nehézséget jelentett még a zene megválasztása. Több régi magyar dalt is meghallgattunk, de nem volt olyan vidám, fiatalos, pörgős a hangulatuk, amivel felkelthettük volna az érdeklődést, ugyanakkor a zenének rövidnek és tartalmasnak is kellett lennie. Végül tanárnő javasolta azt a számot, amiből az aláfestő zene lett.

A tiszaadonyi kecskesajt ötletén nem sokat kellett gondolkoznia Varga Izabellának, hiszen a szomszéd településen, Tiszakerecsenyben lakik.
– Sokszor elmentem az üzem mellett, s gyakran gondoltam arra, jó lenne bemenni és körbenézni. Ez a pályázat aztán lehetővé tette, hogy teljesüljön a vágyam – mesélte a 9. osztályos diáklány. – A pályázatról Molnár Lajostól, a rajztanáromtól hallottam. A zenei alap okozott egy kis fejtörést, sok zenét meghallgattam, de egyik sem tetszett. Aztán az internetes keresőbe a „kecskés dal” kifejezést írtam, s így találtam a Két kicsi kecske című vidám magyar dalocskára. A videózás, a filmkészítés mindig is érdekelt, s ez a siker most további ösztönzést adott ahhoz, hogy egyszer majd talán operatőr vagy vágó lehessek.

Masa Vince kénytelen volt kora tavasszal forgatni a filmjét a nyíregyházi botanikus kertben, s akkor bizony még nem mutatja a legszebb arcát a növényzet.
– Éppen ezért kerestem a színeket, az üvegházban levideóztam a virágokat, játszottam a harmatcseppekkel, hogy ellensúlyozzam a kert kopárságát – válaszolta a felvetésre a művészetis diák, aki gyermekkorában sokat járt a botanikus kertbe, így jött az ötlet, miért ne forgathatna ott egy filmet, hiszen jól ismeri és szereti is azt a helyet. – Édesanyámtól hallottam ezt a pályázati lehetőséget, s együtt megterveztük a kisfilmet. Kétszer is forgattam a helyszínen, mert első alkalommal túl gyorsra sikerültek a felvételek, én pedig sokkal líraibbra, lassúbbra szerettem volna megcsinálni. A lírai képekhez természetesen lírai zenei aláfestés kellett, azt is édesanyám javasolta. 

MML