Hazáját kívánta felvirágoztatni a vasútépítő

Gróf Lónyay Menyhért születésének a 200. évfordulójára  a Tuzsér Községért Közalapítvány Lónyay-emlékévet szervezett, amelynek egyik kiemelt rendezvényeként Lónyay, a vasútépítő, avagy a Nyíregyháza – Ungvár vasútvonal építése címmel vasúttörténeti kiállítás nyílt az egykori pénzügyminiszterről elnevezett kastélyban. A helyiek és a környéken élők is örülhetnek mindennek, a vasút építésének korából származó iratokkal, tervrajzokkal, korabeli újságokkal, egy-egy síndarabbal és két nagyon pazar terepasztallal gazdagított teremben alighanem kicsik és nagyok is találnak maguknak látnivalót. Nem csak a pazar, egyenként közel 10 négyzetméteres modellvasútra és Legóvárosra kell felhívnunk a figyelmet, de arra a tekintélyes képeslap-falra is, amely a történelmi Magyarország vasúti közlekedését mutatja be Bíró Ferenc Mihály püspökladányi gyűjtő jóvoltából, értékes magyarázatokkal. Ráadásképpen a legkisebbek udvari kisvasútra is felülhetnek, a valamivel nagyobbak pedig mozdonyszimulátorral gyakorolhatnak a kétnapos rendezvény során.

– Lónyay Menyhértre elsősorban pénzügyi szakemberként, pénzügyminiszterként emlékezünk, ő vezette a kiegyezés pénzügyi tárgyalásait, nélkülözhetetlen szakértelemmel – mondta el köszöntő beszédében a megyei közgyűlés elnöke, Seszták Oszkár. – A gróf tudatosan készült a pénzügyi pályára, mellette persze egyházi gondnokként, közéleti személyiségként, a reformkor kimagasló egyéniségeként, majd a kiegyezés utáni időszak tevékeny résztvevőjeként is emlékszünk rá, egyre többet megtudva róla, köszönhetően annak is, ahogy az emlékét Tuzséron ápolják. Az emlékévnek természetesen egy olyan nem titkolt célja is van, hogy felhívjuk a figyelmet a felújításra megérett kastély jelenlegi állapotára. Mindannyiunk közös álma remélhetően ezzel a figyelemmel is egyre közelebb kerül a megvalósításhoz – nyomatékosította a megyei elnök, mindenkinek megköszönve a munkáját.

Mivel ezúttal Lónyay vasútépítő tevékenysége, a Nyíregyháza-Ungvár vasútvonal létrejötte került a figyelem középpontjába, az emlékévben szeretett volna aktív szerepet vállalni a MÁV-VOLÁN-Csoport is. Hadnagy Attila pályavasúti területi igazgató beszédében elsősorban arra igyekezett ráirányítani a figyelmet, hogy a csoport évszázadokkal később is folytatja tovább a térség fejlesztését. – Míg Lónyay Menyhért egykoron a Nyíregyháza-Ungvár vasútvonalat hozta létre, a 21. században mi is igyekszünk fejlesztésekkel forradalmasítani a térség közösségi közlekedését – hangsúlyozta, részletesen is bemutatva a térségben tett erőfeszítéseket, az elvégzett fejlesztéseket.

A folytatásban a Tuzsér Községért Közalapítvány elnöke, Klicsu Ferenc, majd a Nyíregyházi Vasúttörténeti Kör elnöke, Szemerey Ádám méltatta a mintegy 150 éves múltra visszatekintő vasútfejlesztést, ami nagyban hozzájárult a térség – így Tuzsér – gazdasági fellendüléséhez.

– Gróf Lónyay Menyhért szívén viselte az ország sorsát, pénzügyminiszterként a legnagyobb ráhatása volt az ország helyzetére. Angliai és franciaországi utazásai során ébredt rá, hogy a hazája mennyire lemaradt a nyugathoz képest. A vasút fejlesztését szorgalmazva igyekezett a forrásokat is előteremteni. A kormány magán-vasúttársaságok létrejöttét támogatta, így alakult északkeleten is egy ilyen társaság, amely megbízást kapott a környező vonalak kiépítésére 1866-ban. Egy négy évvel korábban született törvény szerint nyílt meg a lehetőség a Nyíregyházát Ungvárral összekapcsoló vasútvonal megépítésére, aminek a gondolata már 1855-ben megszületett. A monarchia is szerette volna a kincstári értelemben értékes területekről eljuttatni a fát olyan területekre – például az Alföldre –, ahol mindig tüzelő és üzemanyaghiánnyal küzdöttek. Az anyagiakban nem dúskáló, ráadásul jóvátételi terheket is cipelő Andrássy-kormány minél több vasútvonalat akart minél több magántőke bevonásával. A magántőkések aktivitásának köszönhetően 1872-73-ra 4 ütemben meg is épülhetett a vasútszakasz – foglalta össze a történelmi tényeket Klicsu Ferenc büszkén téve hozzá, hogy a kiállítás szervezése során eddig nem publikált tényekre is fény derült a vasútépítő gróf életpályájából, aki levélben adott hangot örömének, hogy az édesanyja most már a vasútnak köszönhetően vonaton is el fog tudni jutni Tuzsérra.

Az elhangzottakhoz Szemerey Ádám azt tette hozzá, hogy nem csak a termények és a fa szállítására mutatkozott akkoriban égetően szükség, ezeknél sokkal fontosabb volt a máramarosi só utaztatása. – A fontos kereskedelmi terméket csak ökrös szekerekkel lehetett szállítani eső után és előtt. Galíciát – magyarosan Gácsországot – is be akarták kapcsolni ebbe a vérkeringésbe, az ottani földesurak és bányatulajdonosok ugyancsak szerették volna a termékeiket eljuttatni a fővárosba. A kormány kamatgaranciát vállalt a bevont magántőkére, ami a szaldókamatok megtérítését jelentette, de mindez akkora kötelezettségvállalás volt, hogy az 1880-as évekre gyakorlatilag államcsőd közeli helyzet alakult ki, amit csak államosítással lehetett elkerülni – magyarázta.

MJ