Hittel és jövőbelátással cselekszik ma is

– Mindenkinek külön megköszönöm, hogy a jelenlétével segít elviselni ezt a délutánt, mert az elismerést, a jó szót nagyon nehéz viselni. Úgy érzem magam, mint egy emléktábla avatáson – így kezdte köszöntőjét a 28. Tőkés-díj átadón az idei kitüntetett, Lezsák Sándor József Attila-díjas költő, tanár, politikus, az Országgyűlés alelnöke, majd hozzátette: – Ez a díj benne van a magyar történelmi tudatban, kitüntetettjeit, de a magyarokat is a keresztény nemzeti tudat, az Európa-tudat és a veszélytudat köti össze. Ez utóbbi ahhoz kell, hogy ellenálljunk mindannak, ami most fenyeget, legyen szó orosz-ukrán háborúról, migrációról vagy rezsiválságról. A Tőkés-díjazottak munkássága, Tőkés László és sok-sok tízezer magyar küzdelme bizonyítja, hogy soha nem adjuk föl – jelentette ki, majd Nagy László szavait kissé aktualizálva így folytatta: – „A torkon vágott forradalmak pirosát és gyászát viseljük belül, és az újabb torokra mért ütés végzetes, önmegsemmisítő lehet". Megtanultuk, hogy ki lehet bennünket zárni, de a múltunkból kizárni bennünket nem lehet – fogalmazott, majd visszautalva arra a pillanatra, amikor Magyarország Alaptörvénye mellett ö is igennel szavazott, hozzátette: – A rendszerváltoztató folyamat soha nem fog befejeződni, de akkor és ott olyan pillanat kezdődött, ami után a Kárpát-medencének programja lett, amely azóta is és mindig egy sebezhetetlen jövő érdekében hat – hangsúlyozta, miután átvette a kisvárdai Tőkés László Alapítvány elnökétől, Lengyel Szabolcstól a Györfi Sándor készítette emlékplakettet, illetve Kótai Ferenc portréját és emléklapját.

A kisvárdai ünnepségen elhangzott: a kuratórium, amely 1991 óta oszt egyéni díjakat, 10 jelölt közül választotta ki ez év májusában Lezsák Sándort – ahogy Bíró Zoltán irodalomtörténész laudációjában hallhattuk –, a sokoldalú irodalmárt és politikust, az Országgyűlés alelnökét, Magyarország keleti kapcsolatainak gondozóját, Mindszenthy József életművének ápolóját, a Kurultáj rendezvény támogatóját.

– Lezsák nem merült el a politika sötét vizeiben, nem épített magának csodapalotát, nem váltotta aprópénzre pozícióját, ezzel szemben felépítette Lakiteleket, egy modern magyar kisvárost, a Hungarikum-ligetet, mely szimbóluma a magyar élénkítés eszméjének. Jelentős életművének kontúrjai értésünkre adják, hogy immár lehet nyugodtan, a napi harcok és hisztériák mellett is alkotni, csak jól megválasztott cél kell hozzá, akaraterő és következetes folytonosságra törekvés – halhattuk a bő hónap múlva a 73. életévét betöltő ünnepeltet méltató szavakat.

Mindezek után nem szorult magyarázatra, miért is mondta azt a Szatmárnémeti Láncos Templom igehirdető lelkésze, nagytiszteletű Szilágyi Balázs az Úr, valamint a szolgálatát befejező, a küldetésének eleget tevő, áldozatot hozó Krisztusra szavát idézve: „Nem a ti dolgotok tudni az időket, az alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyezett, de lesztek nékem tanúim”. – Addig nekünk nagyon sok tennivalónk van. Látjuk, hogy Európa és a világ milyen irányt vesz, és ebben a helyzetben a szolgálatunk felértékelődik, becsüljük meg az elöljáróinkat, akik helyettünk és értünk fáradoznak. Mert kétség ne legyen afelől testvéreim: mi győzelemre vagyunk ítélve – lelkesített Szilágyi Balázs.

Miután a régen kitüntetettek közül többen is felköszöntötték – Dévai Nagy Kamilla dalokat énekelt, Vári Fábián László kárpátaljai költő beszédet mondott, Meleg Vilmos színművész, Nagyvárad egykori színházigazgatója szavalt –, az alapítvány jelen lévő névadója, Tőkés László így méltatta Lezsák Sándort:

– Nem kényeztette el a sors kiváltságokkal, külsőségekkel, de élete során úgy építette pályáját, úgy nőtt fel, hogy megjárva mélységet és magasságot csúcsokra érkezett. Szálláscsinálója lett a rendszerváltozásoknak, a lakiteleki találkozóknak. Pártelnök, országgyűlési képviselő, olyan személyiség, aki soha nem maradt alul, soha nem adta meg magát a sorsnak, mindenhol felülemelkedett a helyzetén, és kiküzdötte a továbblépés útját és lehetőségét. Mindemellett Lakiteleken példás módon érvényesítette azt a vallási és nemzeti ökumenét, aminek a szellemében maga is cselekszik, épít és fáradhatatlanul fejti ki munkásságát a mai napig – sorolta, felidézve a közös küzdelmek nagy pillanatait is.

A nyilvános díjátadó kuratóriumi ülés abban az értelemben kettős ünnepnek is számított, hogy az alapítvány, és az egyéni díj névadója az idén, április 1-jén töltötte 70. életévét, Tőkés László püspököt ez alkalomból külön is köszöntötték. Az ugyancsak Tőkés-díjas Orbán Viktor miniszterelnök szavait dr. Papp László kurátor tolmácsolta: „Jöttek azok a decemberi csodás napok, amelyek egybeforrtak a neveddel, és egyik pillanatról a másikra, a világtól elzártan, magányosan és reménytelenül harcoló lelkészből a történelem jeles színpadára emeltünk. Ha akkor és ott, a megalkuvás lehetőségét választod, talán lehetnél nemzetközi szinten elismert polgárjogi aktivista, vagy az egész emberiség ügyét védelmező békeharcos, akit kézről-kézre adnak egymásnak az államfők és a riporterek. Te azonban továbbra is a magyarság szolgálatának szűk, rögös, bogáncsokkal és tövisekkel teleszőtt útját választottad…” 

MJ