Dolgozni is csak hittel érdemes

A társadalom megbecsülésének jeleként ünneplik világszerte a szociális munka napját november 12-én. A segítő szakmákban dolgozók óriási értéket képviselnek, amit a szociális szféra minden közösségében meglátnak és elismernek, hiszen ezekben a munkakörökben a szakmai tudás mellett nagy adag empátiára, a gondozottak elfogadására is szükség van. Elöregedő társadalomban élünk, ahol az idős emberek jelentős része találkozik szociális munkásokkal, gondozókkal, többük „második családjukként” él együtt velük az idősotthonokban.

Látszik rajtunk, ha hitünk van

Nyíregyházán az egyik legnagyobb ellátóintézmény a Sóstói Szivárvány Idősek Otthona, amely a Magyarországi Református Egyház legnagyobb idősotthona is egyben. Összesen184 alkalmazottja van, melyből 115 ápoló és gondozói státuszban dolgozik. Pénteken a szociális munka világnapja alkalmából rendezett ünnepségen az ő munkájukat köszönték meg, a rendezvényt egy rövid évértékelővel kezdték, majd az ünnepi istentiszteleten dr. Gaál Sándor esperes hirdetett igét. Mózes példáján keresztül ( Zsidók 11,23-29) mutatta be, hogy minden a hit által történik. A hit a teljes értékű emberi lét része, amely ismeretre (Istentől való hitünk) és bizalomra épül.

– Mi a haszna, ha van hitünk? A hit kiterjed mindenre, túlélhetünk vele kríziseket, kihúz a mélységből, segítségével élünk meg boldog napokat és véghez vihetünk vele nagy dolgokat. Látszik rajtunk, ha van hitünk, és bármilyen furcsán is hangzik, de hozzátartozik életminőségünkhöz. Átszövi mindennapjainkat, így átsugárzik a munkánkra is. Az önök munkájában is benne van hitük, az ad fizikai erőforrást önöknek, mentális energiát és motivációt az újabbnál újabb feladatokhoz – emelte ki az esperes. Majd megköszönte, hogy dolgozóik hivatástudattal és odaadással sokat tesznek az intézményben lakó idősekért, és áldást kért további munkájukra.

Nagyot változott a világ

– Türelmes, derűs személyiség, segítőkész, igazi csapatjátékos, a kollégái és a gondozottak családtagjai is számíthatnak rá – hangzottak el a dicsérő szavak a díjazottak méltatásában. Az elismeréssel jutalmazott szociális dolgozók mindegyike több évtizedet töltött el a pályán, ki-ki a saját területén maximálisan teljesít.

Szegedi Istvánné 40 éve dolgozik az intézményben, gondozónőként, vezető ápolóként. Az idén vonul nyugdíjba. Meghatódott, amikor átvette az oklevelét. Elmondta, mindig is ebben a szakmában szeretett volna dolgozni, szereti és tiszteli az idős embereket. Azt mondta nagyot változott a világ, s ma már egyáltalán nem stigmatizálják azt a családot, akinek az idős hozzátartozója otthonban él. A szociális hivatást választóknak az a feladatuk, hogy ne csak ellássák őket, hanem – kiváltképpen egy egyházi intézményben – a bibliai elvek szerint gondoskodjanak róluk.

– Nagy családban nőttem fel, ahol több generáció élt együtt, a dédnagyanyánk is velünk élt, a családból hozom az idősek iránt érzett szeretetet. Nem mondom, hogy mindig könnyű velük, de a mi szakmánkban kitartásra és empátiára van főleg szükség, a fiataloknak üzenem: ugyanez kell ahhoz, hogy a pályán maradjunk. Az idős emberek gondolkodása is változik, és ma már nem élik meg szörnyűségnek, ha otthonba kerülnek. Sokuk nagyobb biztonságban érzi magát itt, mintha otthon egyedül és magányosan élne – fűzte hozzá Szegedi Istvánné.

A jutalmakat a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség esperese és főgondnoka adta át: Szegedi Istvánné mellett, Katóné Mészáros Beátának, Bányász Ibolyának és Tószeginé Vass Mónikának.

Covid-19 emlékhely

Nehéz, embert próbáló éveket hagynak maguk mögött a szociális területen dolgozók, az elmúlt 2 év erőfeszítéseit idézi az otthon épületében kialakított Covid-emlékhely, melyet az ünnepség után adtak át. Az emlékhelyen szereplő alkotáson kronológiai sorba állított történetek részletesen felidézik, az intézmény dolgozóinak koronavírussal folytatott ádáz küzdelmét.

– 2020 novemberében jelent meg a vírus az intézményben, és decemberre az ellátottak ötven százaléka fertőződött meg, a gondozók legfőképp azon voltak, hogy ne terjedjen a betegség, és aki elkapta, az ne kerüljön kórházba, mert az végzetes lett volna az idős embereknek. A karácsony a védekezéssel, az óvintézkedéssel, a betegek ápolásával telt el, s a következő évben érkezett a vakcina. Sajnos veszteségeink is voltak, 45-en haltak meg a járványban. Ez a hely arra emlékeztet bennünket, hogy túljutottunk a nehézségeken, a gondozók megtettek minden tőlük telhetőt – gondolt vissza a történtekre és mondott hálát Szőkéné Berecz Ilona református lelkész.

Fejlesztések az intézményben

– Összesen 350 idős ember él az intézményben vagy valamilyen formában ellátottjaink közé tartozik. Mint minden idősotthonban, nálunk is hosszú várólista alakul ki, de aki bekerül hozzánk jól érzi magát, és elégedett az otthon szolgáltatásaival – mondta Vári Zoltán, az intézményvezetője. Hozzátette, a segítő foglalkozásokban kevés az utánpótlás, de a Szivárvány Idősek Otthonában ezt nem érzik, nincs szakemberhiány, jól gazdálkodnak a személyi erőforrásaikkal. Az idén néhány fejlesztést is sikeresen befejeztek.

– Látva a jelenlegi gazdasági helyzetet, az energiaárak robbanását, addig ruházott be a fenntartó, amíg volt rá keret. Gépkocsibeállót építettünk, leaszfaltoztuk az udvart, irodákat, raktárakat alakítottunk ki, és vásároltunk egy új kisbuszt – sorolta Vári Zoltán.