Lassan beszüremlik a jelenbe a múlt

Merre is vegyük az irányt manapság Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ha várat szeretnénk találni? A megyeszékhelyről indulva háromfelé is mehetünk: Rakamaz felé, hogy onnan már gyorsan elérhessük a szabolcsi földvárat, Kisvárdát úti célul kitűzve, ha nemrég felújított várat keresnénk, esetleg Nagykállót célba véve, ahol ugyan már csak egy várbarát kör szívében él kézzel nem fogható büszke vár, de emlékét híven és fáradhatatlanul őrzik, építgetik. Éppen ezért nekünk is kedves az a vár, többször is időztünk múltjában, és ígértük, vissza is térünk még ide. 

Új eredmények 

Tettük ezt a napokban is, méghozzá annak apropóján, hogy októberben újabb régészeti feltárás kezdődött az egykori földvár feltételezett területén, amely bő egy hete fejeződött be, újabb eredményeket napvilágra hozva. Olyan érdekes eredményeket, amik miatt a régészek tovább is maradtak a várossal megkötött szerződésben foglaltaknál, sőt vissza is térnek a közeljövőben. 

– Egy régen elpusztult egykori épület padlószintjén, azaz 20-30 centiméterrel a talajszint alatt olyan padlóburkoló téglasorra találtak, amely átnyúlik két telekkel arrébb is, nagy alapterületű épületet sejtetve. Szeretnék megfejteni, mi lehetett az egykori épület, és mekkora kiterjedésű volt – mondta el a Nagykállói Vár Baráti Körének vezetője, illetve ma már a Nagykállói Vár- és Örökségvédő Alapítvány elnöke, Jónás Sándor. Találgatások persze vannak, a Budapesten élő Várkonyi András úgy sejti, talán az északnyugati bástya felső szintjének a 17. századi burkolata lehet. 

Mint emlékszünk, az első feltárás során ugyan megtalálták az egyik egykori földsánc nyomait, és értékes kincsek mellett (ilyen volt az 1500-ból való kulcsos Szent Pétert ábrázoló kályhacsempe) középkori falmaradványokra is bukkantak. Ám mivel a várat majd csak 1570-től kezdték megépíteni, ráadásul a falak pontos helye se bizonyított (egy 1960-as légi felvételen csak az egykori várárok vonalai vehetők ki), bőven maradt még tisztáznivaló. 

– Ezúttal azon a kétezer négyzetméteres telken ástak a régészek, amelyet az idén vásárolt meg az önkormányzat, és ahol a talajradaros vizsgálat a legjobb összefüggő falmaradványokat igazolta. Mindenki nagy várakozással tekintett a munkálatok elébe, amikbe az alapítvány tagjai, sőt a Budai Nagy Antal Gimnázium tanulói – mindennap más osztály jött – ugyancsak besegítettek. Leginkább fiúk serénykedtek, de lányok is jöttek, és hatalmas élményt jelentett a számukra, mivel nem csak a talajradaros vizsgálattal ismerkedhettek, de a régészeti munka mibenlétével és a korabeli történelemmel úgyszintén. 

Sírkamra és ólomgolyók 

– Már akkor megmutatták magukat az első téglák, amikor a munkagépekkel leszedték a legfelső, feltöltésekből származó, 50-60 centiméteres réteget. A különböző alapozási szintek rámutattak, hogy ahány épület, annyi időből való, akadt közöttük 18. századi is. Jakab Attila régész, amellett, hogy vannak sejtései, Bécsből vár segítséget ahhoz, vajon milyen épület állhatott itt évszázadokkal korábban. 

A falmaradványok legtöbbjét, amelyek egyébként jól mutatják az épületek irányát, egykoron alaposan megbontogatták, nyilván újrahasznosítható építőanyag után kutatva, a törmeléket pedig visszatöltötték a kiásott gödrökbe. De arra is találtak bizonyítékokat, hogy a vár korát megelőzően is éltek e helyütt emberek: megszenesedett, leégett épületmaradványokat, megpörkölődött vályogot, padlótapasztást vörösre égve. Akár egy településrész is elpusztulhatott itt egy korabeli tűzben. Felszínre került egy törött malomkő, ami azért nem meglepő, mert bizonyítottan ló vontatta szárazmalom is állt a várudvaron, sőt egy Kállay-várkastély nyomait is keressük, a család az 1400-as években kapott hozzá építési engedélyt. 

Komoly fejtörést okozott egy olyan falmaradvány, amelyiknek odébb – az utolsó kiásott szelvényben – az alapozási szintje mélyebbre került a konkrét falénál, alatta a tájolás és a betöltött anyag szempontjából egy elkülönülő gödröt is találtak, ami akár sírkamra is lehetett. 
Ötven centire spaklival óvatosan megpróbálták megmélyíteni, de a fölöttük lévő földmennyiség már olyan magasan volt, közel három méteren, hogy a veszélyessége miatt nem folytathatták tovább a munkát – avatott be a részletekbe Jónás Sándor. 

Persze újabb különösen értékes tárgyak már nem kerültek elő, de találtak kard- és ezüstözött késmarkolatot, apróbb tárgyakat a vár korából és az azutáni időkből, számtalan ólom muskétagolyót. Újabb 40-50 centiméteres átmérőjű cölöplyukak is elő-előjöttek, de a falakról sajnos nem sikerült megtudni többet. 

Folytatni kell a munkát 

– Bizonyos, hogy sok kincset rejt arrafelé még a föld, és egyébként is kifelejtették a tájolójelzéseket az eredeti metszetekről, tehát érdemes lenne további ásatásokat végezni. Másik két nagy telek is képben van még, amihez további pénzforrások kellenének. Amikor az alapítványunk le tud majd már zárni egy teljes üzleti évet, akkor már pályázhatunk is – tette hozzá a lelkes örökségvédő előretekintve. Nem mellesleg a csapatával – azon túl, hogy sikerült az alapítványukat bejegyeztetniük – más előremutató eredményeket is fel tud már mutatni. Elkezdték berendezni az állandó kiállítóterüket – leendő múzeumukat? –, de erről majd legközelebb ejtünk szót.