A halak repülő-merülő réme

– A horgászok számára új időszámítás kezdődött 2016-ban, hiszen a horgászszervezetek kezelésébe kerültek hazánk vizei, s megszűntek a kereskedelmi célú halászatok is – mondta Fesztóry Sándor a közelmúltban abban az előadásban, amit a 8. Halcatraz Horgászfesztivál keretében tartott Nyíregyházán. A Magyar Országos Horgász Szövetség alelnöke, a Sporthorgász Egyesületek Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Közhasznú Szövetségének ügyvezető igazgatója utalt arra is, hogy napjainkban hazánkban a Mohosz a legnagyobb civil szervezet, hiszen 800 ezer regisztrált tagja van. 

Fogható legyen újra a kecsege 

Az országos szövetség 135 ezer hektár felületű állami tulajdonban lévő víz kezeléséről és védelméről gondoskodik, ebben a munkában részt vesznek hivatásos és társadalmi halőrök is. A szakember szólt arról is, hogy a Mohosz egyik fontos célja az őshonos halfajok visszatelepítése hazánk vizeibe – ilyen például a kecsege. A szövetség szeretné elérni, hogy a telepítéseknek köszönhetően újra fogható legyen ez a halunk. 
A szövetség a költségvetéséből a telepítések mellett a kárókatona gyérítésére, horgásztáborok szervezésére, a vízkészletek fejlesztésére, a halak őrzésére, a halőrök munkaruhájára és a horgászturizmus fellendítésére is fordít pénzt. 
Fesztóry Sándor felidézte a Tisza szabályozásának munkálatait is, melyek 1846-ban kezdődtek el. A 112 átvágás révén a folyó hossza 40 százalékkal megrövidült. Ennek az lett a következménye, hogy a folyó esése megnőtt, s emiatt több lett a Tisza által szállított hordalék mennyisége is, így a folyó vize zavarosabbá vált. Kevesebb lett a bölcsőhely a halak számára. 
Az ügyvezető igazgató kitért a vármegyei szövetség munkájára is. Vármegyénkben 454 folyamkilométer hosszú vízterületen tizenkét halőr végez rendészeti munkát. Mint az érdeklődők megtudhatták, a szövetség dolgozói foglalkoznak többek között haltelepítéssel, ivadékmentéssel, kárókatona­gyé­rítéssel, szelektív ha­lá­szattal, kutatással, monitoringmunkával.

 Károk a halgazdálkodásban

 Az előadása után a kárókatonákról faggattuk a vármegyei szövetség ügyvezető igazgatóját. Mint közismert, a kormorán – vagy más néven kárókatona – halat eszik elsősorban, azonban éles csőrével rengeteg sérülést okoz azoknak a halaknak is, amiket nem sikerül elkapnia, így hatalmas károkat okoz a halgazdálkodás számára. 
– Elsősorban a Tiszán és a mellékvizein, de valójában az egész vármegyében megtalálható a kárókatona, mondhatnám úgy is, hogy mindenhol ott van, ahol halat talál. A tavakat is szereti, főleg a nagyobb kiterjedésűekre mer leszállni. Ha embert lát százméteres körzetben, akkor nem száll le, vagy elmenekül. Egyébként képes arra, hogy megkülönböztesse a horgászt a vadásztól. Ha egy vadász ül a csónakban, s meglátja nála a puskát, már repül is tovább – magyarázta Fesztóry Sándor. 
– Hazánkban a jelenlegi adatok szerint 2500-3000 fészkelő pár van. Ez nem nagy mennyiség, Inkább azzal a 35-40 ezer madárral van gond, amelyek északról hozzánk költöznek. A tél közeledtével északon befagynak a természetes vizek, s egyre délebbre költöznek. Nálunk szeretnek megállni a madarak, mert halban gazdagok a természetes vizeink. 
– Akkor van nálunk nagy gond, amikor a tavak befagynak, s a folyókat szállják meg. Ráadásul a téli hidegben több táplálékra van szüksége a kárókatonának – folytatta a szakember. 
Hogyan lehet ellene védekezni? – hangzott el szerkesztőségünk kérdése. 
– Sajnos nem tudunk ellenük hatékony védekezési megoldást, a csapdázás nem igazán tökéletes védekezés. A halőreinknek mint rendészeti személyeknek van engedélyük arra, hogy sörétes fegyverrel gyérítsék a kormoránokat. 

Engedélyek a ritkításra 

– Minden évben megkérjük a ritkításra az engedélyt. A kérelmet a Pest Vármegyei Kormányhivatalhoz kell benyújtanunk, mert a Tisza több vármegye területét érinti. Három nemzeti park is van a területünkön, szakhatóságként közreműködnek az engedélyeztetési folyamatban. Nem megy könnyen az engedély megkérése. Az egyik nemzeti park területén csak ötvenet lőhetünk, a másik területén akár százat is, vagyis nem egységesek ebben a kérdésben. 
– Szeptember 1-jétől február 28-ig lehet gyéríteni a kormoránt, de ezt az időszakot rendkívüli engedéllyel meg lehetne hosszabbítani. Mi azt szeretnénk, ha legalább március végéig gyéríthetnénk a halgazdálkodás szempontjából káros madarakat, ugyanis még most is itt vannak. 

MML