Búcsút inthetett élete talán legnagyobb halának

Tisztaság, kulturált környezet

– Kéthetente szoktam ellátogatni az apagyi tóhoz. Szeretem, mert mindig rend és tisztaság fogad, kulturált a környezet, és a horgásztársak is segítőkészek. A füvet, a nádat folyamatosan nyírják, illetve vágják, s jó az is, mivel rokkant vagyok, a tóhoz közel tudok megállni a járművel. Tokhalat fogtam már máskor is ennél a tónál, de ez a mostani azért érdekes a számomra, mert az idén ez volt az első halam, amit a szabályzat szerint vissza is kellett engednem. A táj szépsége, az élővilág, például a kis vadkacsák látványa mindig magával ragad, s ha nem fogok egy halat sem, akkor is jól érzem magam a tóparton. Azon a napon éppen szerencsém volt, fogtam kárászt, keszeget és egy 1.80 kilogrammos pontyot is – mesélte Pataki László.

– Általában 7 órakor már a parton vagyok, máskor 10 órakor érkezem. Volt arra is példa, hogy este 19 óráig egy kapásom sem volt. Az idei év első hala, a  tok a horgászat elején jött, úgy 9 óra körül. Először pontyra gondoltam, de ahogy közelebb jött és megláttam a villás farkát, már tudtam, hogy tok akadt a horogra. Állandó helyem van a parton, mégpedig egy régi lócánál, többen csak úgy ismernek a horgászok közül, hogy a „lócás” ember.   
Tyukodon nőttem fel, a Vályás-csatornában tanultam meg horgászni egy tanáromnak köszönhetően, az alapokat ugyanis tőle lestem el. Mikor Nyíregyházára kerültem, komolyabban kezdtem foglalkozni a horgászattal, komolyabb felszerelést vásároltam. Jártam a Tiszához, illetve a holtágakhoz Tiszalökre, Balsára, Gávavencsellőre. A rekordhalaimat egy 7.40 kg-os ponty és egy 9 kg-os amur jelenti, mind a kettőt Apagyon fogtam. Tavaly megakasztottam egy halat, fárasztottam, visszaúszott a tó közepébe, megint közelebb hoztam a parthoz,  megint visszaúszott, végül elszakadt a harmincas damilom. Nem tudom, mi szakíthatta el. Talán az volt életem legnagyobb hala? – tette fel a költői kérdést befejezésül Pataki László. 

MML

Borítókép: A tokhallal | Fotó: Pataki László archívuma