Interjú: Novák Katalinnal, Magyarország köztársasági elnökével

 Hamis remények táplálják a háborús feleket és a támogatóikat, de nekünk minden erőnkkel a mielőbbi békéért kell küzdenünk – adta meg a nyugodt életünk visszanyerésének legfontosabb feltételét Magyarország köztársasági elnöke. Novák Katalin programokban, eseményekben gazdag napokat töltött vármegyénkben, de közben szakított időt arra is, hogy interjút adjon lapunknak.

Abban a vármegyében köszönthetjük, ahol az orosz–ukrán háború kitörése óta 24 órás készenlétben fogadják és segítik a menekülteket. Mi ennek az üzenete országhatárainkon belül és azon túl?
– Több mint egy éve tart ez a háború. 14 hónapja tartanak a harcok a szomszédunkban, amely elől tömegesen menekülnek az emberek Magyarországra is, kárpátaljai magyarok és ukránok egyaránt. Másfél millió menekült érkezett hozzánk a háború kezdete óta, akik először itt, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében találkoztak a magyarok összefogásával. Több mint egy éve nap mint nap helytállnak a segítők. Erről az emberfeletti áldozatról csak büszkeséggel tudok beszélni itthon és külföldön egyaránt. Talán kisebb figyelmet kapnak a most érkezők, de ettől még ma is nagyon sok feladatot ad az ellátásuk, segítésük. Az itt élők első kézből tapasztalják a háború következményeit. Ők tudják leginkább, mekkora kihívás a folyamatos jelenlét. Ez a helytállás itt Szabolcs-Szatmár-Beregben, ahol az élet egyébként sem könnyű. ­Legutóbb közvetlenül a háború kitörését követően jártam Önöknél. Most is ugyanazt az elkötelezett, kitartó szolgálatot tapasz­taltam, mint akkor. Nem lehet elégszer köszönetet mondani ezért. Azzal, ahogy a magyarok most helytállnak, az ország a legjobb arcát mutatja, és ez tiszteletet ébreszt.

A kijevi látogatása során mennyire sikerült érzékeltetnie az ukrán kormánnyal, hogy Magyarország milyen nagyságrendű, önzetlen segítséggel fordul az ukrán emberek felé?
– Bármerre járok, mindenhol elmondom, hogy a magyarok összefogásának köszönhetően milyen példamutatóan zajlik az ország történetének legnagyobb humanitárius segítségnyújtása. Minél messzebb él valaki a háborútól, annál kevésbé érti, mit is jelent ez valójában. A magyarok, de különösen a szabolcs-szatmár-beregiek, a háború közvetlen szomszédságában élnek, ezért a mi megélésünk teljesen más. A magyarok mielőbbi békét akarnak. Addig is, amivel csak tudjuk, támogatjuk a bajban lévőket, a menekülőket. Bármerre járjak, a Kárpátalján élő 150 ezres magyar közösség hírét is elviszem. Őket közvetlenül érinti a háború, sokaknak a fiaikat, férjeiket, édesapjukat kell siratniuk, családok estek szét. A kárpátaljaiak többszörösen nehéz helyzetben voltak már a háború előtt is, ez azóta csak súlyosbodott. A magyar közösség amúgy sem kiterjedt kisebbségi jogait folyamatosan szűkítették. Sok államfő nem tud arról, hogy Ukrajna területén magyar nemzeti közösség él, melynek tagjai jogkövető ukrán állampolgárok, dolgoznak, hozzájárulnak Ukrajna gazdaságához, sőt, sokan harcolnak a háborúban, közben ragaszkodnak magyar anyanyelvükhöz, hagyományaikhoz, kultúrájukhoz, identitásukhoz. Mi ezek megtartásában, ápolásában segítjük őket. Szeretném, hogy minél többen megismerjék az éremnek ezt az oldalát. Kijevi látogatásom egyik célja éppen a kárpátaljaiak megerősítése volt. Az ukrán elnök meghívását elfogadva megragadtam az alkalmat arra is, hogy személyesen is biztosítsam arról: megtámadott félként számíthatnak ránk, a szomszédjukra. Magyarország az első pillanattól kezdve kiáll Ukrajna területi integritása, szuverenitása mellett, elítéli az orosz agressziót, elfogadhatatlannak tartja egy szuverén állam megtámadását. Mindemellett pedig erőnkön felül segítjük a menekülteket. A magyar kisebbség jogainak biztosítása a háborús helyzettől független kérdés és követelés. Ezek a jogok nem sérülhetnek sem most, sem a jövőben. Sajnos, ezen a területen egyelőre nem állunk jól.

Májusban lesz egy éve, hogy elfoglalta hivatalát, azóta a békéért folytatott küzdelem az egyik, ha nem a legfontosabb küldetése. Ön szerint mi a fő akadálya a békés rendezésnek?
– Amikor köztársasági elnöknek jelöltek, még nem tudhattam, hogy háború lesz. Talán nem véletlen, hogy épp most van először Magyarországnak női köztársasági elnöke: hiszen a nők békéért kiáltó hangját még a fegyverek dörgése sem tudja elnyomni. Átérezzük, mit jelent az, ha fiainkat és férjeinket küldik háborúba. Én pedig azért dolgozom, hogy a generációknak ne kelljen átélniük a háború borzalmait. Számunkra a mielőbbi béke a cél. S hogy mi ennek az akadálya? Most hamis reményeket táplál mind a két fél és az őket támogatók. Amíg nem fogadják el, hogy a háborús céljaikat nem fogják elérni, addig nem várható szándék a békekötésre.

Mennyi ideje, energiája marad a sokkal békésebb ügyekre, mint például amiről legutóbb az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának ülésén beszélt New Yorkban?
– A háború kettős felelősséget ró a döntéshozókra. Egyfelől folyamatosan figyelni kell a frontra, s minden alkalmat meg kell ragadni a béke érdekében folytatott tárgyalásokra. Másfelől nem lehet kizárólag a háborúval foglalkozni, az élet más területeit sem hanyagolhatjuk el. Magam is e kettősségben élek: egyik oldalon az ukrajnai háború, közben folyamatosan figyelek a családokra, a periférián élőkre, a nőkre. Dolgozom azért, hogy a nők ne kényszerüljenek választani a gyermekvállalás és a hivatásuk között, hogy a fiatal tehetségek megkapják azt a támogatást, amely révén kibontakozhatnak. Igyekszem felhívni a figyelmet arra, milyen csodálatos országban élünk. Ezért is döntöttem úgy, hogy hivatalosan is ellátogatok valamennyi vármegyébe, és erről szólt a mostani utam ide, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyébe is. Úgy fogom fel, hogy az elnöki megbízatással egy reflektort kaptam a kezembe, amellyel ráirányíthatom a közvélemény figyelmét azokra a helyekre és problémákra, amelyek nem kapnak elég fényt és törődést.

Továbbra is kiemelten ­foglalkozik a családvédelemmel, több országból kapott már felkérést, hogy ismertesse a magyar kormány család­támogatási rendszerét. Mi váltotta ki ezt a nagy érdeklődést?
– A családok védelme, segítése sokkal több a családtámogatásoknál. Mindannyiunk számára a legmeghatározóbb közeg a család, innen indulunk, erre támaszkodhatunk, ebbe kapaszkodhatunk, innen kaphatjuk a legtöbb segítséget, erőt, bármerre vigyen bennünket az élet. Ezért is bátorítom a fiatalokat, hogy vállalják a családdal járó felelősséget, ha készen állnak rá. A nemzetközi érdeklődés annak köszönhető, hogy a magyar családbarát gondolkodás az elmúlt évtizedben a nyugati világban máshol nem tapasztalt eredményeket hozott. A házasságkötések száma a duplájára emelkedett, nőtt a gyermekvállalási kedv, kevesebb a válások és az abortuszok száma, dacára annak, hogy a Covid-járvány és a háború növelik a bizonytalanságot, e tendenciák ellen hatnak. De nem csak számokról, adatokról van szó. Elindult egyfajta szemléletváltás is. Magyarországon az emberek büszkék, ha családban élnek, hisznek a hagyományos családi értékekben.

Programja során felhívta a figyelmet a hon védelmére, a rászorultak segítésére, a határon túli magyarokhoz fűző kötelékre, a hit erejére és a nők szerepvállalására. Milyen tapasztalatokat és útmutatásokat osztott meg e fontos kérdésekben?
– Nagyon mozgalmas és tartalmas két napot tölthettem el itt Önökkel. Szerettem volna az összes településre eljutni, de sajnos ez lehetetlen. Sokszor jártam már Szabolcs-Szatmár-Beregben, ismerem az országnak ezt a szegletét, sokakat az itt élők közül is. Jó volt újra találkozni, örülni egymásnak, új közösségeket megismerni. Olyanokat is felkerestem, akik nincsenek a figyelem középpontjában, periférián élnek akár földrajzi, akár szociális értelemben. Találkoztam autizmussal élő gyermekekkel, az őket nevelő családokkal, a velük foglalkozó pedagógusokkal, segítőkkel. Láttam olyan családi vállalkozásokat, amelyek csöndben teremtenek értéket nemcsak önmaguk, hanem a környezetük számára is termeléssel, szolgáltatással, foglalkoztatással. A kistelepülésen élő női vezetőkkel is beszélgettünk. Ők nemcsak a családjaikat, hanem a nagyobb közösségeket is összetartják, mozgatják, akárcsak én magam. A vármegye vezetőit abban erősítettem meg, milyen sok múlik rajtuk, mennyire meghatározó a munkájuk a helyben élők számára. Ezek a személyes találkozások is arról szóltak, hogyan élnek, küzdenek a hétköznapok kihívásaival itt, a hármas határ szegletében, mi az, amire leginkább büszkék, és milyen segítségre van szükségük. Jó érzéssel tölt el, ha most egy kicsit errefelé fordult az ország, és láthatják, hogy Szabolcs, Szatmár és Bereg mennyivel több, mint amit gondolnak róla azok, akik nem ismerik.

A láthatóan nem túl sok szabadideje eltöltésével is példát mutat, az Országos Kéktúrát teljesítve osztja meg élményeit hazánk gyönyörű tájairól. Merészség ebbe belelátni a hazaszeretet egyik pillérét?
– A hazaszeretetben számomra benne van a sajátosan magyar táj szépsége iránti rajongás, amely az idő múlá­sával és minden egyes új felfedezéssel erősödik. Benne van a magyar emberek iránt érzett ugyanilyen tisztelet és csodálat is, amelyet szintén minden egyes találkozás táplál. A kéktúra, amit a férjemmel együtt járunk, és keresztülszeli Magyarországot, erről is szól. Bátorítunk mindenkit, húzzon túrabakancsot, barangolja be az országot, újra és újra. Aki ebben megmártózik, ráérezhet, nem feltétlenül kell messzire menni ahhoz, hogy olyat lásson és éljen át, amiért nagyobb útra akart kelni. Itt van nekünk ez a gyönyörű ország, amit együtt kell szeretnünk és óvnunk.
 

- Nyéki Zsolt -