A szabadságharc utolsó seregének élén

Kazinczy Lajos nem volt tábornok, és csak egy napig volt hadtestparancsnok, a hadbíró mégis teljes vagyonelkobzásra és golyó általi halálra ítélte. Kivégzésekor néhány nappal múlt huszonkilenc éves. A tizenötödik aradi vértanúként emlegetik.

A magyar szabadságharc tavaszi hadjáratának csúcspontjaként 1849. május 21-én a honvédsereg háromhetes ostrom után visszafoglalta Buda várát. Ennek emlékére 1992-től a kormány határozata alapján e napon ünnepeljük a magyar honvédelem napját. Cikkünkben ennek állítunk emléket a szabadságharc vidékünkön folyt epizódjával.

Jellačić támadásának hírére a magyar kormány 1848. szeptember 27-én tizenhat honvédzászlóalj felállítását rendelte el. Bereg, Ung, Ugocsa és Máramaros területén állomásozó csapatok fő funkciója a határvédelem volt. A szabadságharcban északkelet-Magyarország védelmét az I. magyar hadtest látta el. Megalakulásában fő szerepet játszott a lembergi főhadparancsnok gróf Franz Schlick altábornagy alakulatainak támadása. Ezen kívül fel kellett állítani még egy hadosztályt, a 19-iket, mert a Galíciában állomásozó Barco tábornok által vezetett, a lakosság által „orosz” csapatoknak nevezett egységek be-betörtek az ország területére. Ezek a támadások Máramaros vidékét főként 1848 telén és 1849 tavaszán érték.

Kazinczy Lajos ezredes a magyar nyelvújítás vezető alakja Kazinczy Ferenc nyolcadik gyermeke volt. Az ausztriai Tullnban az utász hadapródiskolában tanult, ahol hadnaggyá avatták. 1846-ban főhadnagyként családi okokra hivatkozva kilépett a hadseregből. Amikor megkezdődött a honvéd zászlóaljak szervezése, Pestre utazott, hogy felajánlja szolgálatait a kormánynak. 1849. január 1-jétől alezredesként szolgált, majd június 2-án kinevezték az északkelet-magyarországi 19. tartalékhadosztály parancsnokává. Egy önállóan tevékenykedő hadosztályt kellett létrehoznia, amely a határvédelem mellett adott esetben nagyobb feladatokra is képes. Az újdonsült parancsnok tíz nappal később már Munkácson volt, ahol megkezdte a mintegy kéthónapos hadseregszervező tevékenységét. Feladatainak ellátásában olyan hazafi segítette, mint báró Eötvös Tamás Bereg vármegye főispánja, Bereg és Ung megyei kormánybiztos.

Kazinczy feladata egy gyaloghadosztály szervezése volt, ám ő egy három hadosztályból álló hadtest felállítását indítványozta és ennek megfelelően cselekedett. A hadtest létszámát 10 ezer főben határozta meg, azon belül két gyalog- és egy lovashadosztállyal. Az ezredes végül csak 7400 embert tudott fegyverbe állítani a vidékünkön toborzott katonákból. A legégetőbb a lovasság hiánya volt, amit augusztus elejéig csak részben sikerült orvosolnia. Kazinczy csapatai 1849 augusztus elejére gyakorlatilag elszigetelődtek. A tőle nyugatra betört cári fősereg részéről ugyan nem érte támadás, de végül ő sem tudott kapcsolatot teremteni a magyar fősereggel. Egyelőre Munkács környékén maradt, és úgy döntött, ha romlik a helyzet átvágja magát Erdélybe.

Kazinczy, csapatai élén augusztus 6-án elhagyta Munkácsot és augusztus 15-én Nagybányára érkezett. Ekkorra azonban már letette a fegyvert a honvédsereg, így Kazinczy a szabadságharc utolsó, még létező seregének parancsnoka lett.

A fegyelem és a rend felbomlóban volt. Haditanácsot hívott össze, melyen bejelentette, hogy ő a fegyverletétel mellett döntött. A fegyverletételt ellenzők egyénileg vagy csapatostul elhagyták a tábort. Kazinczy ezredes végül mindössze pár száz katonával és tiszttel tette le a fegyvert augusztus 25-én az orosz csapatok előtt Zsibón, a Wesselényi-kastélynál.

Szabó József János

Fotó: Wikipédia