Az anyaságra nem lehet felkészülni

Nem tudom, hogy milyen anya vagyok, de egy biztos, 15 éve csupa öröm és üröm, szeretet és félelem az életem. Nem készültem tudatosan az anyaságra, nem izgultam túl a terhességet sem, valahogy természetesen jöttek a dolgok. Viszont nem gondoltam volna, hogy lehet ennyire szeretni és ennyire félni, félteni is egyszerre. Igazából akkor nőttem fel igazán, amikor anya lettem. Akkor tudtam meg, hogy mi az, hogy felelősség, mi az, hogy lemondás, mi az, hogy önfeláldozás, mi az, hogy féltés, mi az, hogy csak érte mindent. És akkor jöttem rá és fogtam fel azt is, hogy a mi szüleink mit tettek meg értünk. 

Hullámvasút 

Az anyaság érzelmileg óriási kettősség: gyönyörű és nehéz is egyszerre. Ezt még megfejeli a nevelés, ami persze legyen következetes, tudatos, célratörő. Azonban Zacher Gábor szavaival élve: a gyereknevelés a világ legnehezebb extrém sportja. S mint minden sporthoz, kitartás és önfegyelem szükséges. Természetesen ezekből van a legkevesebb akkor, amikor a reggeli rohanásban még egy rajzot ki kell színezni, átcserélni a már kivasalt pólót, mert szúr a címkéje, vagy új szendvicset kenni, mert a zsemlének mag van a tetején, vagy ha fáradságtól kimerülve egy kezdődő hisztit próbálunk megakadályozni, miközben legszívesebben mi magunk is sikoltanánk. 
Az első nagy elválás, a bölcsődébe talán nekem még nehezebb volt, mint a beilleszkedés a gyereknek. Ki fogja egész nap szeretgetni, megsimogatja-e napközben, vagy éppen megvigasztalja-e valaki, ha szomorú? Majd az általános iskola utáni, közbeni kamaszkorról ne is beszéljünk. Amikor semmi nem jó, sehova nem megyek, hagyjatok békén, mindig fáradt vagyok, folyton dörmögő, visszaszájaló korszak, amikor minden a földön hever szétdobálva a szobájában, és még az utcán is égő anyával végigmenni. 

Mindenképpen megéri 

Nagyon sokszor nehéz, és ekkor is kell a kitartás és önfegyelem extrém módon. Aztán a fél fejjel magasabb kamasz este odajön, csak odacsúsztat egy apró csokit, vagy netalán ad egy pici puszit, vagy csak megölel, és ez mindent elfelejtet. Nincs olyan, amit egy anya ne tudna megbocsátani, nincs olyan, amiért ne a gyerek lenne az első, és nincs olyan, amiért ne rohanna segíteni, ha baj van. Tehát nem kell különösebb felkészülés, csak egy a titok: szeretni kell. Olyannak kell szeretni, amilyen. Soha nem döntenék máshogy. 
LN