A felnevetést is beleszövi a mesébe

A napokban már beszélgetett az élőszavas mesélés titkáról és vonzerejéről Bumberák Maja mese- és énekmondóval M. Magyar László újságíró, csakhogy idő hiányában több kérdést nem tudott feltenni. A podcast második részében szó lesz a rögtönzésről, a hangszerek szerepéről, a felnőtteknek szóló élőszavas mesélésről. Az érdeklődők arra is választ kapnak, vajon mennyire van varázsa az élőszavas mesélésnek idegen nyelven.

Arra a felvetésre, hogy a technikai vívmányok – a mesekazetták, a mesevideokazetták, a CD-k – mennyire könnyítették meg a szülők dolgát, s kiválthatták-e egyáltalán a mesélő személyt, a következőket válaszolta Bumberák Maja:

– Kiváltani semmiképpen nem tudja a mesélő személyét, de én nem tartom ördögtől valónak a technikai eszközöket, csak éppen tudni kell velük élni. Az biztos, hogyha a mai világot nézzük és a mai helyzetet, elmondhatjuk, hogy túlsúlyban van a képen keresztül, illetve a képernyőn keresztül kapott mesék aránya, sőt nagyon sok gyermeknél ez száz százalékot tesz ki, mert soha nem mesélnek nekik, sőt könyvből sem olvasnak. Ugyanakkor én is szerettem a mesefilmeket, a mesesorozatokat gyerekkoromban, sőt – bár nekem meséltek a szüleim –, rongyosra hallgattunk népmesekazettákat, és milliószor meghallgattuk azokat az öcsémmel, és azt hiszem, ilyen formában is nagyon jó dolog mesét kapni. De az biztos, hogy nekem, mint élőszavas mesemondónak, az a célom, hogy a világban minél inkább elterjedjen újra az a módszer, hogy élő szóval meséljenek az emberek. Arra törekszem, hogy legyen népszerű ez a műfaj, a szülők és a pedagógusok higgyék el magukról, hogy ők is tudnak mesélni. Sőt az a jelenlét, az a minőségi idő, amit mesélőként adnak a gyermeküknek, az pótolhatatlan.

A szakember fontosnak tartja a rögtönzés szerepét is:

–  Az adott szituációk, az aktualitások beleszövése a mese menetébe nagyon fontos. A történet spontán alakítása azt a célt szolgálja, hogy a lanyhuló figyelmet felélénkítse. Ha valaki felnevet, beleveszem a mesébe. Gyakran előfordul, hogy éppen harangoznak. Ha úgy teszünk, mintha nem történne meg, az sokkal zavaróbb, minthogy reagálunk rá, együtt nevetünk, s megyünk tovább a mesében. Gyakran az is fontos, hogy dél vagy éppen este van, vagy milyen évszak van, milyen ünnep van akkor éppen. Mindent bele lehet mesélni történetbe, s lehet kérdezni is. Vannak olyan fordulatok: „s olyan nagyra nyitotta a szemét, nézte, bámulta, mint ahogy kendtek most bámulnak énrám.” S már nevetnek az emberek, de ha megcsörren egy mobiltelefon, azt is fontos lereagálni. Az élőszavas mesélőnek fontos kritériuma a jó meséléshez, hogy nagyon figyeljen arra, mi történik körülötte, arra élő módon spontán reagáljon, s legyen benne humor, kreativitás és szeretet.

A teljes beszélgetés meghallgatható a szon.hu portálon.