Gülbaba mentora, agrármenedzsere

Teichman Vilmos kutatóként elévülhetetlen érdemeket szerezett a Gülbaba és más burgonyafajták nemesítésében, de talán mindez nem jöhetett volna létre egy mögötte álló, munkáját támogató, sokrétű kapcsolatokkal, pénzzel és szakmai lelkesedéssel bíró személy, Eszenyi Jenő nélkül.
Mai szóhasználattal vállalkozónak és agrármenedzsernek nevezhetnénk az 1879-ben Kisvárdán született Reisman Jenőt. A fiatal fiú az 1890-92-es tanévekben magántanulóként tanult a nyíregyházi Evangélikus Főgimnáziumban. Az 1900-as évek elejétől a családjuk irányításával létesült Mezőladányban a környék legnagyobb fatelepe és fűrészüzeme, nagyrészt a Tiszán leúsztatott máramarosi fa feldolgozására. A család bankot is működtetett, s az egyik legnagyobb Szabolcs vármegyei vagyonnal rendelkeztek. Apját kisvárdai nábobként is emlegették. Öt millió aranykoronát meghaladó földbirtokok, jelentős készpénz és értékpapír valamint ipari üzemek, faraktárak voltak a család tulajdonában. Az 1914-ben meghalt apa a vagyont egyenlő arányban 12 gyermekére hagyta. Második házasságából született Jenő és József édesanyjuk halála után perrel a hagyaték megváltoztatását akarták, azonban a pert elvesztették. Reisman Jenő az édesapja halála után megváltoztatta a nevét, s mivel Eszenyben (ma Kárpátalja) jelentős birtokai voltak, felvette az Eszenyi Jenő nevet. Ez a vagyonrész a Tisza jobb partján lévő állatállománnyal, földdel és egyéb vagyontárggyal együtt a Trianont követő években a megszálló Csehszlovák hatalom tulajdonába került. 1919-ben kilépett az izraelita felekezetből. Felismerte a korszak agrárgazdaságának fejlesztési lehetőségeit. Az első világháború után megindult a kereslet a burgonyagumó iránt.
Tornyospálcán létrehozta a környék első tudományos módszerekkel dolgozó burgonyanemesítő telepét, a gróf Forgách féle nagybirtokon. 1921-től a bérletbe vett területen (amely ma a Mándoki utca kastélytól északabbra lévő részein volt) már fajtafenntaró nemesítés és vetőgumó termelés is folyt. Ekkor Grabner Emil, Schwarcbach Vilmos majd 1922-től Teichman Vilmos kutatói munkájának köszönhetően alkalmazták a kiválogatást és a klónozást. A burgonya nemesítést és termesztést támogató munkája mellett a dohánytermesztés fejlesztésével is foglalkozott.
Olyan gyakorlati gazda volt aki a 16 holdas „pálci” nemesítő telepen létrejött fajtákat a 80 holdas szaporító telepen neveltette, majd 540 holdon folytatott továbbtermelést. (Tornyospálcán Agárdy Béla tsz-elnök idejében az 1980-as évek elején 500 hektáron vetettek burgonyát.) Foglalkoztak a rozs és a csillagfürt nemesítésével is. Egy négy lapos, fényképekkel illusztrált reklámhirdetésében már 12 nemesített „ Eszenyi-féle” fajtát hirdetett a telepéről. Ezek között van a 45 éven át termesztésben lévő Gülbaba fajta is. Nem csupán legenda, de tény, hogy a Gülbaba elődje már 1924-ben „megszületett” – csak keresztezési számmal volt jelölve. Teichman Vilmos nevéhez fűződik a kinemesítése a Mándoki Rózsa és a Deodara keresztezéséből. A Gülbaba nevet onnan kapta, hogy Pesten éppen befutó volt a lóversenypályán Eszenyi Jenő kancája. A nagybérlő azt táviratozta vissza az elnevezés kapcsán, hogy „ha egyszer ilyen jó kabala a Rózsák atyjának neve, viselje egészséggel a győztes burgonya is”. Fordulatot jelentett Eszenyi Jenő életében, amikor 1939-ben a nemesítő telep bérlete lejárt. A munkát Tolna megyében folytatták, amíg lehetett, Teichman Vilmossal. A 2. világháború után kutatóintézeti tanácsadóként dolgozott, majd 1951-ben hunyt el Budapesten. Példaértékű gazdaságfejlesztő munkássága mindenképpen említésre méltó.

Agárdy Sándor nyugalmazott tanár

Bortókép: illusztráció/agroforum.hu