Háziorvostól kapott segítséget a sérült őzgida

Az út melletti magas fűben lapult egy őzike, akit a munkások nem vettek észre, és a fűkasza mind a négy lábát megsebesítette Kótaj határában. Ahogy észrevették a szegény jószágot, egyből szaladtak vele a helyi háziorvoshoz, hiszen a környékbeliek jól tudják, hogy sérült állatok megmentését, gyógyítását is sikerrel végzi. Azonban az őzike olyan rossz állapotban volt, hogy dr. Kiss Csaba elvitte egy állatorvos ismerőséhez, ahol megműtötték. Az állat az egyik lábát ugyan elvesztette, de megmentője szerint három lábbal is teljes életet tud majd élni. Már túl van a nehezén a kis gida, de még további kezelésre és gondoskodásra szorul.

– Az első pár napban sokat küszködtünk, hogy életben maradjon, nem ahhoz szokott, hogy emberek etessék – részletezte dr. Kiss Csaba. – Ez a szegény őzgida nagyon nehezen jött rá, hogy hogyan is kell enni, de ez nyilván érthető, mert nagyon nagy sokkhatás érte. Először átment rajta egy fűkasza, ami nagyon csúnyán megsebesítette, kiszakadt a környezetéből, az édesanyjától, emberi kézbe került, majd aztán az operáció is nagy traumát jelentett. Gyakorlatilag kész csoda, hogy ekkora mértékű stresszhatás után életben maradt. Nehéz volt és sok energiát igényelt a műtét után egyszerre 30-50 ml kecsketejet beletáplálni, de muszáj volt, hogy túlélje. Van egy másik kis őzike is itt nálunk, akinek az anyját kóbor kutyák zavarták el, a gidára lesoványodva találtak rá, úgy került ide. Már szépen fejlődik, egészséges, és direkt a sérült gida előtt etettem meg, hátha jó példát mutat, és ő is rákap arra, hogy hogyan kell cumisüvegből enni. Aztán néhány nap után ráérzett az ízére, és már szépen eszik ő is magától. Nincs egyszerű dolga, hiszen minden lába sérült különböző mértékben, de ha a sebek begyógyulnak és nem lesz semmilyen szövődmény, akkor gyakorlatilag az életben maradásra maximális esélye van – mondta reménykedve a háziorvos, és hozzátette: biztonságos helyre kell majd elhelyezni a kis bicebócát, hiszen a természetben hamar elpusztulna, nem fog tudni elszaladni ha veszélyt érez, valószínűleg emberek közelében fog maradni, ahol három lábbal is teljes életet élhet.

Az egészséges őzgida vélhetően teljesen nem fog elvadulni, fél vad lesz amikor már beindulnak nála a hormonok, így a szabadba nem fogják visszaengedni. Valamilyen rezervátumot keresnek majd a számára, ahol vadászati tilalom van, elég nagy a terület, fajtársaival is tud találkozni, és így gyakorlatilag biztonságban lehet.

– A három gyermekes dr. Kiss Csaba a praxisa és a család mellett extrém sportot űz, és állatokat, többségében madarakat ment meg és gyógyít, de az őzikéken túl előfordult már nála sündisznó vagy mocsári teknős is. A Madármentő Állomás, amit üzemeltet, a Hortobágyi Madárkórház égisze alatt működik. Sok plusz szervezést, korán kelést vagy későn fekvést igényel, de az életmentés mindent megér a számára.

– Ha már olyan sok munka van, amit nem tudok egyedül vagy a családdal ellátni, akkor a Hortobágyi Madárkórház segítségét kérjük. Fokozottan védett madarak is előfordulnak időnként, mint uráli bagoly, kerecsen sólyom. Egyszer volt olyan, hogy egy embercsempésztől foglaltak le a záhonyi határon 250 védett madarat és egyszerre kerültek ide. Pár évvel ezelőtt három egynapos tojásból keltettünk ki kerecsensólyom fiókákat, amelyeknek a természetvédelmi értéke egyenként 500ezer forint. Mind a hármat sikerült úgy felnevelni, hogy utána vissza lehetett fészkekbe adoptálni. Az is egy nagyon sikeres projekt volt. Volt például egy erdei fülesbagoly, amit felneveltünk, visszavadítottuk, bevadásztatás ellenére is egy darabig itt maradt nálunk. Hiába engedtük szabadon, ő esténként visszajött a házhoz, elkezdett nekem vijjogni, én kitartottam a karomat, és mint egy solymász madár rászállt a karomra. Kapott egy-két üdvözlő falatot, majd továbbrepült. Július elejétől februárig, amíg párba nem állnak folyamatosan jött, körözött felettünk. Volt olyan is amikor a házba is berepült és körbe-körbe repült a konyhában, a feleségem nagy riadalmára – mesélte mosolyogva dr. Kiss Csaba. – Februárban amikor a bagoly hangja már igen szerelmessé változott, akkor az utolsó találkozásunk olyan volt, hogy ült a karomon, és egy másik idegen fülesbagoly elkezdett felettünk körözni, váltottak egymással pár hangot, majd elköszönt tőlem és elrepült a párjával. Majd egy közeli fenyőfán raktak fészket, és több fészekaljat is sikeresen felnevelt, itt reptette őket. Kint ültünk a teraszon, és 3-4 bagolyfióka gyakorlatilag tőlünk egy karnyújtásnyira tanult meg repülni. Változatos és sokszor kalandos munka, de én nagyon szeretem ezt csinálni.

Az erdőben sétálva előfordulhat, hogy elhagyatottnak tűnő, magányos őzgidát találunk, azonban nem biztos, hogy a fiatal állatoknak segítségre van szükségük. Lehet, hogy csak kis időre maradt magára, ilyenkor az anyaállat valószínűleg táplálkozni ment, de az is lehet, hogy az emberek miatt menekült el, és távolról figyeli a kölykét. Ha sokáig elidőzünk az őzgidánál vagy esetleg meg is simogatjuk, az anyja az idegen szag miatt végleg elhagyhatja kicsinyét. Ezért mielőtt bármit is cselekednénk, érdemes szakember segítségét kikérni.  

LN