Keszegek a horgon, finomságok a sütőben

Bár apadt a folyó, azonban még sok-sok szennyeződést sodortak magukkal a hullámok. Mindez nem zavarta a paszabi Lakatos Sándort, fáradhatatlanul dobálta a vízbe a mély eresztékű úszós készségét a tiszaberceli komp feletti szakaszon.
Míg ott volt e sorok írója, sikerült megakasztania néhány termetesebb keszeget, csakhogy aztán leakadtak a horgáról, így nem sikerült megörökíteni egy akkor fogott friss zsákmányt sem.
– Ez az állandó helyem. Nyolcméteres bottal horgászom, az ereszték 4,5 méter – mondta érdeklődésemre.
– Csak úszózni szoktam itt, mert a meder nagyon köves, a fenekezős készség könnyen beszakad. A legnagyobb halam, amit itt fogtam úszós bottal, egy 4,70 kilogrammos tükörponty volt. Három éve sikerült megfognom. Nem volt merítőszákom, de volt egy kis segítségem. Ma dél körül jöttem le, és sötétedésig maradok.
– Egyébként már legalább negyven éve horgászom. A horgászatnak mindig nagy hagyománya volt a családban, horgászott nagyapám, édesapám, a testvéreim, vagyis mondhatnám, hogy mindenki horgászik – természetesen engedéllyel. Sokat vagyok a vízparton, szeretem nagyon a folyót. Most, hogy apad, már tisztul, remélem, holnapra még tisztább lesz. Amikor van szabadidőm, mindig jövök horgászni. Ezeket a karikakeszegeket megsütjük, ugyanis nagyon szereti a család a halat – tette hozzá Lakatos Sándor. MML

Borítókép: Lakatos Sándor horgászás közben | Fotó: M. Magyar László