Több mint „közjegyző” a középkorban

 Ilyen testületek a püspöki hivatalok és a szerzetesek monostorai voltak. Ezek hatáskörébe tartozott a zálogok, adás-vételek, végrendelkezések írásba foglalása, adományozó oklevelekről másolatok készítése, de bűncselekmények esetén a nyomozati munka is.

Középkori oklevelekben gyakran találkozunk a vármegyék által választott, a király nevében eljáró királyi ember fogalmával birtokba helyezések, vagy birtokviták esetében. A királyi ember sohasem egymagában intézte az ügyeket, hanem mellette a hiteleshelyről kiküldött pap, vagy szerzetes segített neki. Ezen kívül részt vett a lopások, rablások, emberölések, károkozások, hatalmaskodások körülményeinek felderítésében, a vitatott földterületek tulajdonjogának megállapításában, majd ezt írásba foglalva eljuttatta annak a bíróságnak, amely a vizsgálatot elrendelte.
A középkori Bereg megye hiteleshelyi tevékenységét a leleszi konvent (a konvent a szerzetesrendben a fogadalmat tett, szavazatra jogosult tagok összessége) látta el, mert a megyében nem volt hiteles hely. Lelesz esett a legközelebb Bereg megye településeihez, annak ellenére, hogy Zemplén megyében volt.
Sajnos a korabeli költöztetések nem használtak az iratok állapotának. Például a Rákóczi szabadságharc alatt a fejedelem a munkácsi várba szállíttatta a konvent levéltárát, ahol az oklevelek egy részét a katonák fojtásnak használták az ágyúkhoz és muskétákhoz. Bercsényi Miklós generálisnak köszönhető, hogy megmentette az iratok egy részét. Ezek ma, az úgynevezett „Bercsényi-iratok”, a pozsonyi Szlovák Állami Levéltárban vannak.

Más szerzetesrendekkel együtt II. József a premontrei rendet 1787-ben felszámolta, ezzel a hiteles hely is megszűnt, csak 1802-ben a rend visszaállításakor került ismét Leleszre.
1849-ben a szerzetesi élet Leleszen végleg megszűnt (a monostortemploma a premontreiek által fenntartott plébánia lett) a konvent levéltárát Jászóvárra (Kassától nyugatra, a Bódva folyó völgyében) szállították, a rend újonnan kiépített központi monostorába.

Itt együtt őrizték a jászói prépostság (prépostnak nevezik a premontrei rend vezetőjét, ami más rendeknél az apát) levéltárával együtt, a második világháborúig. A második világháború után Csehszlovákiában a rendet felszámolták, levéltárát Pozsonyba szállították, ahol azóta is az 1954-ben felállított Szlovák Állami Levéltár egyik nagy feudális kori gyűjteményét képezi.
Lehoczky Tivadar Bereg megye monográfiájának megírásakor Jászóváron kutatta a leleszi levéltár anyagát, amiről így ír: „Különösen fontos e tekintetben a budai kamarai levéltár, mivel abba olvadt be (…) a leleszi levéltár (…) A leleszi levéltár iratait II József a Budai kamarai levéltárba szállíttatta, így azok Jászón a budai kamarai levéltár irataiként voltak nyilvántartva. Lehoczky Tivadar is ezeket az iratszámozásokat használta a monográfiájában.

Szabó József János