A miniszter dédapjáról nevezték el a „botkertet”

 Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei látogatása során a Nyíregyházi Egyetemre is ellátogatott Tuzson Bence igazságügyi miniszter, aki az intézmény vezetőivel találkozott, majd felkereste a botanikus, akadémikus dédapjáról elnevezett Tuzson János Botanikus Kertet. 
Tuzson Bencét fogadta dr. Hárskuti János, az egyetem elnöke, aki bemutatta az alapítványi formában működő felsőoktatási intézményt, beszélt az aktuális munkáról és a tervekről. Az eseményen részt vett többek között dr. Kovács Ferenc, Nyíregyháza polgármestere, Baracsi Endre, a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei közgyűlés alelnöke, valamint dr. Szabó Tünde és dr. Vinnai Győző országgyűlési képviselő is. 
– Különleges élmény volt a Tuzson János Botanikus Kert megtekintése úgy, hogy közben jelen volt a névadó, kitűnő botanikus dédunokája is. Mindenkinek szeretettel ajánlom ennek a fantasztikus kertnek a felfedezését – fogalmazott dr. Szabó Tünde. 

Makalicza Józsefné (született Földi Magdolna) visszaemlékezést írt a professzorról „Én így emlékszem Tuzson Jánosra” címmel. Az emlékek személyesek, hiszen édesapja Fenyvespusztán, a Tuzson birtokon juhászkodott 1932-től. „A hivatalos neve méltóságos dr. Tuzson János volt. Egyetemi tanár, a biológia és a botanika tudós professzora. Körülbelül 170 centi magas volt, őszes, rövidre nyírt haj és bajusz, kissé szögletes arc, magas homlok jellemezte. Nagyon intelligens magatartású, tiszteletet parancsoló és tiszteletet adó ember volt” – írta Magdi néni.
Ehhez képes az életrajzi lexikonok száraz tényeket sorolnak: épp’ 150 éve, 1870. május 10-én született ez erdélyi Szászcsanádon, a volt Alsó-Fehér vármegye az idő tájt még nagy részt szászok lakta településén. 
Nemesi előnevén polyáni Tuzson János a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián 1890-ben szerzett erdőmérnöki oklevelet, majd 1899-ben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen botanikus bölcsészdoktori diplomát. Közben ösztöndíjjal Németországban is tanult, majd 1901-ben nyugat-európai tanulmányutat tett.
A növényszövettan tárgykörében a felsőoktatásban, Selmecbányán és Budapesten is tanított, a fővárosban a műszaki és a tudományegyetemen. 1909-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, továbbá a Növényrendszertani és Növényföldrajzi Intézet és Növénykert igazgatója 1918-tól 1940-ig, nyugdíjba vonulásáig.

Tudományos pályafutásának kezdetén elsősorban fás növények szövettanával, a gombákkal és a növények elhalásával foglalkozott. Egyik érdekes Nógrád megyei munkájaként 1904-ben ő határozta meg az ipolytarnóci megkövesedett ősfenyőt, s adta neki a Pinus tarnocziensis nevet. Pályafutása során a növényrendszertan, a növényföldrajz és az ősnövénytan is foglalkoztatta.
Fenyvespusztán 1925-ben vásárolta meg az erdőbirtokot, ahol kísérleti jelleggel a fenyőfajok honosításával, rózsaolaj előállításával, gyógynövénytermesztéssel is foglalkozott. A trianoni diktátum után jóformán erdők nélkül maradt Magyarországon ez nagyon fontos kérdés volt, akárcsak az Alföld fásítási programja, amelyben Tuzson János szintén részt vett.
Budapesten számos erdészeti és botanikai szakmai szervezet tagja és vezető tisztségviselője volt. A fővárosban hunyt el 1943. december 18-án; az Erdészeti Lapokban halálának 50. évfordulójára megjelent visszaemlékezés szerint két nappal korábban még részt vett az Országos Erdészeti Egyesület közgyűlésén.
Ma a fenyvespusztai arborétum mellett a nyíregyházi botanikus kert is Tuzson János nevét viseli.

LTL

Fotók: Váczy Norbert archívuma