Nem feledik a gyökereket

Példaértékű családi összefogásnak és ünneplésnek adott otthont nemrégiben Mérken a római katolikus templom: a Csongrádi (Czireizer) család utódai egy emlékező, hálaadó szentmisére gyűltek össze. A misét Kocsis Gábor plébános tartotta, aki a beszédében kiemelte, mennyire csodálatos egy olyan összetartó családot látni, amely tisztelettel és hálával adózik az ősök iránt. A misén az egyik ükunoka, Tarczyné Alföldi Anikó kántorkodott, a férje, Tarczy Gyula pedig egy verssel emlékezett a felmenőkre. Dombrádi Donát ükunoka mindeközben Gábor atyának segített a szertartásban. 

A kegyelet virágai, mécsesei 

A misét követően a rokonok a mérki temetőbe mentek, ahol emléktáblát avattak a kiskápolnán a dédszülők, Czireizer Antal és felesége, Reszler Anna emlékére. A kápolnát mellesleg a sváb dédapa építtette 1910-ben a felesége, azok családtagjai, valamint Mária nevű gyermeke emlékére. Az épületet aztán – amely 1978-tól kezdve ravatalozóként működött − az egyháznak adományozta. Az itteni megemlékezést az egyik szervező dédunoka, Alföldiné Csongrádi Etelka tartotta, felsorolva a temetőben nyugvó hozzátartozók neveit. A község nevében Filep Gusztáv polgármester elhelyezte a megemlékezés koszorúját. A családtagok huszonnégy koszorút és mécsest helyeztek el a sírok fölött. 
Az ünnepi megemlékezés egy vállaji vendégházban folytatódott, ahol Türk Margit dédunoka – aki az egész családfát felkutatta, elkészítette és az egyik ötletadó volt – elmesélte Czireizer Antal és felesége életét, akiknek nyolc gyermekük, valamint húsz unokájuk született. 
Közülük hárman élnek még (97, 93, 93 évesek), továbbá harmincöt dédunokával ajándékozta meg őket a sors. A családi rendezvényt huszonöt dédunoka támogatta, tizennyolcan részt is vettek a megemlékezésen, a családtagjaikkal együtt. 

Jövőre ismét találkoznak 

Az összejövetelen Türk Margit mindenkinek átadott egy laminált családfát. Szamosi Istvánnénak (dédunoka) húszéves álma valósult meg ezzel a találkozóval. Örömét fejezte ki amiatt, hogy első szóra mindenki melléjük állt. Az asztali áldást és az ebédet követően felelevenítették a közös élményeket, emlékeket, s búcsúzáskor a családtagok megfogadták, hogy jövőre ismét találkoznak.