Új lendületet hozhat a gyorsforgalmi út

Ez a sajátos földrajzi helyzet döntően meghatározta a gazdasági- társadalmi fejlődését. Úgy tűnik azonban, hogy a közeli időkben Szatmár, a Szamos menti részek a fellendülés küszöbén állnak, leginkább gazdasági vonalon lesznek érezhetőek, természeten magukkal vonzva az egyéb strukturális változásokat. Mindezek az új M49-es gyorsforgalmi út –majdhogynem autósztráda - megépítéséhez kapcsolódnak, és Jármitól Szatmárnémetiig változtatja meg a hozzá közeli települések életét sok szempontból.

S, ha ehhez még Románia várható schengeni csatlakozását is hozzátesszük, akkor ez még inkább hatványozódik, mondhatni valamiféle "csodavárás”, reménykedés hangulata érződik az itt élő emberekben.

Ilyen, hasonló fellendülést csak a XIX. század végén volt tapasztalható, a milleneumi „aranykor idején. Térben leszűkítve ezt a fejlődést Szatmárra, ezeket csakis az itteni vasútvonalak kiépítéséhez és ez ezekhez kapcsolódó úthálózat korszerűsítéséhez köthetjük.

Mindezek nélkülözhetetlen előfeltételei voltak a már korábban végrehajtott Szamos- szabályozási munkák és az Ecsedi-láp végleges lecsapolása, melyek a táj természeti és gazdasági szerkezetét alapvetően változtatták meg. Csak így váltak lehetővé a vasútvonalak és az útvonal- korszerűsítések kialakításai is. Már a kiegyezés után négy évvel megépítették a Debrecentől –Nagykárolyig vivő vasútvonalat – ami részben Szatmárt is érintette. De leginkább az volt a döntő, hogy az 1800-as évek végére Mátészalka vasúti csomóponttá vált, hiszen Erdély, a Felvidék és a belső országrészek felé öt irányban kapcsolódott be a vasúti vérkeringésbe. A Szamos kanyargó ágaitól megszabadított Szatmári –síkságon és a lecsapolt Ecsedi-láp vidékén megtermelt mezőgazdasági javak így bekerültek a nemzetgazdaságba - s ami számunkra, a Szamoshát számára létfontosságú volt, később 1908-ban megépült a Szatmárnémeti –Csenger –Mátészalka vasúti szárnyvonal is.

Az új vasútvonalak mellett, mint már korábban említettem, az úthálózatot is fejlesztették, az egykor sáros girbegurba országutat, mely Szatmárnémetitől indult, felváltotta a köves, makadámút. Már 1890-ben megkezdték a Mátészalka – Csenger közötti szakasz építését, s 1892-ben a Porcsalma - Ököritó közötti nyílegyenes kövesút munkálatainál jártak.

Mindezek a változások szükségesek voltak, ahhoz a koncepcióhoz, hogy a Szamoson korszerű vashidakat kell építeni. Az első Szatmárnémetinél ívelte át a folyót (1889) s pár évvel később Csengernél is hidat avattak 1893 május 27-én, a régi, már végképp korszerűtlen, több évszázados fahíd helyett. Ehhez a hídhoz Mátészalkáról immár köves makadámút vezetett és Csengerben a hídhoz vezető utcát 1927-ig Köves utcának is nevezték, ugyanis ez volt az egyetlen kikövezett utca, s miután a megkerülhetetlen átkelőhelyhez vezetett, ez lett sokáig a község főutcája.

Mindent összevetve, és a párhuzamokat kiemelve, azt lehet elmondani, hogy a jelenleg már épülő M49-es gyorsforgalmi út hasonló – ha nem nagyobb – fejlődést gerjeszt majd, erre a jobb sorsra érdemes tájra minden tekintetben.

Fábián László