„Nagyon sokat kaptam Nyíregyházától”

Azt az akaratot és a céltudatosságot, ami már sportolóként is jellemzett, s amit szeretnék átadni a gyerekeimnek, a Jósavárosból hoztam. Nagyon sokat kaptam Nyíregyházától, s politikusként azért dolgozom, hogy ezt visszaadhassam – így fogalmazott az MCC nyíregyházi képzési központjában a napokban dr. Szabó Tünde kormánybiztos, országgyűlési képviselő, olimpiai és világbajnoki ezüstérmes hátúszó, akivel Vargáné dr. Bosnyák Ildikó, a központ vezetője beszélgetett.
– A 9-es iskolába jártam, és az úszóedzések miatt az első két óráról kikértek, de az utolsó két órára sem kellett bejárnom, ezért voltak olyan tantárgyak, amik teljesen kimaradtak. Ettől függetlenül ezeket is megtanultam, hiszen vizsgákat kellett tennem. A tanáraim ezt elfogadták, és mindenben segítettek, s emiatt nagyon hálás vagyok nekik – mondta dr. Szabó Tünde, aki szerint úszóként jóval nehezebb körülmények között kellett készülniük, mint a jelenkor élsportolóinak.

Előre tudta az időeredményét

– Mi olyan zord körülmények között edzettünk, amiket a mai sportolók nagy része csak néhány napig bírna: én például mindig fáztam a sátras medencében, annyira hideg volt. Ráadásul az edzőm gyakran leszidott, mert szerinte nem edzettem elég keményen, én viszont tudtam, hogy mire vagyok képes. Egy-egy világverseny előtt tized másodpercre pontosan megmondtam, milyen időt fogok úszni, és bár ő sokszor hozzátette, hogy ilyen edzésmunkával ezt nem lehet megcsinálni, mindig nekem lett igazam. Soha nem előzött meg más, mint Egér – Egerszegi Krisztina ötszörös olimpiai bajnok, a szerk. –, aki a sportág kimagasló képviselője volt. Együtt edzettünk, engem pedig inspirált a tehetsége, és mivel vele együtt szinte mindig én is ott álltam a dobogón, s hallhattam a Himnuszt, nem voltam elégedetlen – mondta.

Semmire sem volt ideje

Mint mesélte, a Testnevelési Egyetem után a jogi egyetemet is elvégezte, a sporttudományok doktora lett, főtitkárként vezette a Magyar Úszószövetséget, majd a sportért felelős államtitkárként dolgozott – mindezt úgy, hogy volt már egy lánya, 2010-ben pedig megszülettek az ikrei.
– Ahol egy pici gyerek van, ott az egyik szülő néha tud pihenni, de két kicsinél mind a két szülő mindig el van foglalva. Semmire sem volt időm, sokszor még arra sem emlékeztem, hogy mikor melyikőjüket etettem meg vagy tettem tisztába. Félévesek voltak, amikor jött egy telefon, és felkértek, hogy pályázzam meg az úszószövetség főtitkári pozícióját. Abban biztos voltam, hogy nem akarom őket bölcsődébe adni, a férjem – dr. Sávolt Ákos onkológus, plasztikai sebész és mellkassebész szakorvos, a szerk. – pedig azt mondta, vállaljam el a feladatot, mindent megoldunk. Amikor nem ő volt a kicsikkel, akkor a nagyszülők s barátok vigyáztak rájuk. Sokat dolgoztam, de mert azt láttam, hogy a gyerekek kiegyensúlyozottak és boldogok, kevésbé volt lelkiismeret-furdalásom. Az egész család mellettem állt, és így van ez a mai napig.

Egyetlen kikötése volt

– Karolina és Dorián mindenben segítik egymást – ahogy mi is ezt tesszük az ikertestvéremmel, Anitával. Egyetlenegy kikötésem volt velük szemben, az, hogy 18 éves korukig sportoljanak, de nem azért, hogy kimagasló eredményeket érjenek el, hanem mert az egészségük megőrzése miatt ezt rendkívül fontosnak tartom. Szerencsére jól tanulnak, Karolina pedig nagyon tehetségesen fest. Már négyéves korában a legkomolyabb darabokra kellett elvinnünk a színházba, gyerekkorától beleivódott a művészetek szeretete. Autodidakta módon tanult meg festeni, és nem igazán tudja megfogalmazni, mit hogyan csinál: számára a festés teljesen természetes. A világ számos pontján volt már kiállítása, és amióta megtapasztalta, hogy a képei milyen nagy hatással vannak az emberekre, szívesen ajánl fel festményeket jótékony célokra.
– Nem kis kihívás művészt nevelni, mert nagyon céltudatos, pontosan tudja, mit szeretne, mi pedig megpróbáljuk minden módon támogatni őt ezen az úton, ahogy természetesen a testvéreit is – fogalmazott dr. Szabó Tünde, és hozzátette: azt szokta mondani a gyerekeinek, hogy olyan célokat tűzzenek ki maguk elé, amelyekről mások azt gondolják, hogy lehetetlen azokat megvalósítani, és tegyenek meg mindent, hogy elérjék azokat. – Nem biztos, hogy minden sikerül nekik, de ha úgy érzik, hogy a tőlük telhető legtöbbet megtették, boldogok lehetnek – mondta dr. Szabó Tünde, aki szerint a szorgalom többet ér, mint a tehetség.

Lehetőség a fejlődésre

Mint mondta, hét évig vezette a magyar sportot, és legyen szó az infrastruktúráról vagy a támogatásokról, minden területen sikerült előrelépni, még úgy is, hogy a sportnak nem volt önálló minisztériuma. De eljött az idő, amikor úgy érezte, hogy el kell engednie ezt a területet, egy hónappal később pedig jött a felkérés: legyen az Északkelet-magyarországi Gazdaságfejlesztési Zóna komplex fejlesztéséért felelős kormánybiztos.
– Örömmel vállaltam el, hiszen tudtam, hogy ez egy olyan lehetőség, aminek segítségével fejlődhet Nyíregyháza és az egész megye. A tervezett beruházásokat össze kell hangolni, hiszen egy-egy fejlesztés eredményei túlmutatnak az adott településen, s az egész térségre hatnak. Az a célunk, hogy e beruházások révén élhetőek legyenek a városok, a községek: legyen munkahely, óvoda, iskola, egészségügyi ellátás, elérhetők legyenek a szolgáltatások. Mert ha ez így lesz, a fiatalok ott maradnak, vagy a tanulmányaik befejeztével visszatérnek – számomra ez az egyik legfontosabb feladat.