Vadásztörténeti pillanat részese lehetett

 Ahol több tucat golyóérett gím- és dámbikát hoznak terítékre szarvasbőgés és dámbarcogás idején évről évre, ott egy újabb vad elejtése nem jelent nagy újdonságot. Az azonban már igazi vadásztörténeti pillanat egy-egy társaság életében, ha a területén az első gímbikát hozzák terítékre. Ez a pillanat tavaly ősszel következett be a Gyulaj Fagyöngy Vadásztársaság életében, s aki ezt az első gímbikát a magáénak mondhatja, az Bodnár Barnabás sportvadász. 
Megkérték az engedélyt 
– Mátrafüreden végeztem 1999-ben a Vadas Jenő Erdészeti Szakközépiskolában mint vadász, vadtenyésztő, az élet azonban később más területre sodort. Kecskés Gábor nagybátyám szerettette meg velem a természetet és a vadászatot, ő most egyébként a vadásztársaság hivatásos vadásza. Korábban bérkilövő társaság működött Nyírgyulajban, s végül 1997-ben területhez is jutott a civil szervezet, így megkezdődhetett a vadgazdálkodás a mi községünk határában is. A középiskola elvégzése után, 2000-ben lettem tagja a vadásztársaságnak, vagyis ennek is immár huszonnégy éve – elevenítette fel a kezdeteket Bodnár Barnabás. 
– A gímszarvas évek óta váltóvadként jelen van a vadászterületünkön, ugyanis mi alapvetően apróvadas terület vagyunk. A megőrzött sok jó élőhelynek köszönhetően gazdag a fácánállományunk, szép számmal vannak őzek is, és szintén váltóvad a vaddisznó. A szarvas nyomát már jó pár évvel ezelőtt megfigyelhettük, de magát a vadat 3-4 éve örökítették meg a szóróknál elhelyezett vadkamerák, így egyértelművé vált, hogy a mi területünkön is megjelent a gímszarvas. Aztán tavasszal az őzbakvadászatok alkalmával láttunk is barkás bikákat, teheneket borjúval – mesélte a nyírgyulaji vadász. 
Magaslesen várakoztak 
– Mindezek alapján úgy gondoltuk, megkérjük az engedélyt selejtgímbika, illetve tarvad elejtésére a vadászati hatóságtól, s hátha valakinek szerencséje lesz az őszi bőgési időszakban, s találkozik egy fiatalabb, de selejtagancsú bikával. Természetesen engem is foglalkoztatott a gímbika terítékre hozása. 2023. szeptember 5-én egy fiatal vadászbarátommal, Dankó Lászlóval kiültem a magaslesre, ami a Nyírderzs és Kántorjánosi közötti területen található, van ott egy nagy rét is. Reméltük, hogy látunk majd gímbikát, de vártunk vaddisznót is, mert ott megy el a Vajai-főfolyás, amit szívesen felkeresnek a disznók. Kiültünk délután még világosban, de egy jó óra múlva már elkezdett sötétedni. 
– Sajnos, egy bőgést sem hallottunk, pedig nagy élmény lett volna. Csendes volt az erdő, ám egyszer csak az egyik erdőből kiindult egy vad a tisztásra. Távcsővel megnéztem, s láttam, hogy ez bizony egy szarvasbika. Megindult felénk, egyre közelebb jött, csakhogy közben igencsak sötétedett is. Száz méterre megközelített bennünket, akkor már jobban el tudtam bírálni. Láttam, a fiatal kora ellenére selejtbikáról van szó, mert mind a két agancsszára villában végződött – magyarázta Bodnár Barnabás. – Szerencsémre a bika éppen keresztbe fordult, s egy pontos blattlövéssel terítékre hoztam. 
Vajon a vármegyéből kerülnek ide a gímszarvasok, vagy lemenekülnek a Zempléni-hegységből a farkasok miatt? – kérdeztük Bodnár Barnabástól. 
– Erre a kérdésre most nehéz lenne választ adnom. Én arra gondolok, hogy a Baktalórántházi Erdészet területéről, vagyis a környéken lévő baktalórántházi erdőkből jönnek át a mi vidékünkre. Korábban már hoztam terítékre gímbikát fenn a hegyekben, de a Gyulaj Fagyöngy Vadásztársaság területén ez volt az első hivatalos gímbika, amit elejtettünk, a trófeája 5 és fél kilogrammot nyomott. Azóta már elejtettem egy másik fiatal, dárdás agancsú selejtbikát is. Az első bika elejtése után kértünk még ugyanis kettőre kilövési engedélyt a vadászati hatóságtól. Megkértük dámbikára is az engedélyt, mert abból is több példányt láttunk a területünkön az elmúlt egy-két évben, s az egyik vadásztársamnak sikerült is elejtenie egyet. 
– Homokos terület a miénk, egyre többen telepítettek, illetve még telepítenek erdőt, talán ennek is köszönhető, hogy kezdi megszeretni Nyírgyulaj környékét is a szarvas, jó élőhelyet talál itt nálunk magának, de hangsúlyozom, most még váltóvad. Lehet, hogy később itt marad majd folyamatosan, ez lesz az állandó élettere, s a mi vadászterületünkön hozza majd világra utódait is. 
Skandináv vadászat az álma 
Van-e valamilyen álma a vadászattal kapcsolatban? – kérdeztük befejezésül Bodnár Barnabástól. 
– Egy olyan vadat szeretnék terítékre hozni, ami nincs az országban, igaz, az elmúlt hónapokban hazánkban is megfigyeltek egy jávorszarvast. Az álmom egy jávorszarvas terítékre hozása lenne. Természetesen nem arra a példányra gondolok, ami az országban kóborolt, hanem amit valamelyik észak-európai, skandináv országban hoznék terítékre...