Generációk együtt, egy kötelékben

A fiatalok és az idősebbek egyaránt megtalálják a számításukat a honvédségnél.

Miklós István

Magyar Nóra és Kertész Gábor is nagyon fontosnak tartja az elődeink emlékének ápolását

Forrás: Honvédség

A Magyar Honvédség óriási átalakuláson ment keresztül az elmúlt években. Számos technológiai fejlesztés történt, új szolgálati formák jelentek meg, és óriási hangsúlyt fektetnek arra, hogy megszólítsák a fiatalokat. A különféle lehetőségek az idősebb korosztályt is vonzzák, így könnyedén előfordulhat, hogy az ifjú tartalékosok tapasztaltabb, de szintén tartalékos katonákkal szolgálnak együtt. Az említett szolgálati formával nagyon szép eredményeket értek el az elmúlt években, és ma már egyáltalán nem kuriózum, hogy a tartalékos katonák szerződéses vagy hivatásos társaikkal közösen vesznek részt nemzetközi hadgyakorlatokon vagy egyéb fontos, lakosságvédelmi intézkedésekben. A hadisírgondozásban, hős elődeink emlékének ápolásában is megkerülhetetlen a szerepük, ahogy azt Magyar Nóra műveleti tartalékos főtörzsőrmester és Kertész Gábor területvédelmi tartalékos főtörzsőrmester is megerősítette lapunknak. Podcastbeszélgetésünkben elmondták: a honvédség kötelékében megtalálták a számításaikat.

Támasz a bizonytalanságban

Magyar Nóra műveleti tartalékos főtörzsőrmester és Kertész Gábor területvédelmi tartalékos főtörzsőrmester is a honvédség kötelékében találta meg számításait, s erről szívesen meséltek lapunknak.

– A pályámat a vitéz Vattay Antal 2. Területvédelmi Ezrednél kezdtem területvédelmi tartalékosként, majd adódott egy újabb lehetőség, és immár műveleti tartalékosként szolgálok a nyíregyházi 5. Hadkiegészítő és Toborzó Irodánál. Nem véletlenül választottam ezt a hivatást, hiszen korábban civilként is hagyományőrzéssel, hadisírgondozással foglalkoztam. Szerettem volna mindezt magasabb szintre emelni, s a toborzóirodánál hivatásszerűen űzhetem azt, amit egyébként is szeretek – árulta el lapunknak Magyar Nóra. A fiatal főtörzsőrmester szerint a bajtársiasság az egyik legfontosabb dolog, ami megszerettette vele a szolgálatot.

– Itt mindenki egy célért dolgozik, és elmondani nem is lehet, milyen az, amikor együtt küzdünk, örülünk, és olykor persze szenvedünk is. Ez manapság sokszor hiányzik a társadalomból, nincs meg az összetartó erő. A fiatal felnőttek az iskola után sokszor tanácstalanul csöppennek bele a „nagyvilágba”, és ebben is sokat segít a honvédség. Van egy napirendünk – amitől először sokan tartanak –, ami keretet ad a mindennapjainknak. Minden gördülékenyen folyik a maga medrében, emiatt a stressz is kevesebb, ami valljuk be, manapság nagy érték – hangsúlyozta Magyar Nóra.
Közel az ötödik x-hez döntött úgy Kertész Gábor, hogy újra a magyar haderőnél szeretne szolgálni.
– Sorállományú katona voltam fiatalon, és bár a kötelező szolgálat után másfelé vitt az élet, mindig vissza-visszavágytam. Kicsit el is hagytam magam, de aztán úgy döntöttem, tenni akarok az egészségemért és újra magamra ölteni az egyenruhát. A honvédség a tanulásra is ösztönzött, korábban szakmunkás-bizonyítványom volt, de ahogy újra jelentkeztem katonának, az érettségit is letettem – mesélte Kertész főtörzsőrmester, akitől azt is megtudtuk, szolgálati helyén, a nyíregyházi területvédelmi ezrednél nagyra értékelik a tapasztaltait.

Visszavágyott a seregbe

– Fiatalon határőrként szolgáltam, és miután újra felszereltem, a déli határ védelmében vettünk részt. Rengeteg fiatallal dolgoztam együtt, akik azt mondták, biztonságban érzik magukat mellettem, mert tapasztalt vagyok, és minden helyzetet higgadtan kezelek. Én szolgáltam a régi és mostani rendszerben is, látom a különbségeket, a fejlődést. Nem csupán a technika és a fegyverzet fejlődött, a légkör is más. A fiataloknak azért javaslom a szolgálatot, mert fegyelemre, tiszteletre tanít. Sajnos azt kell mondjam, sokszor ezen értékek hiányoznak az ifjúságból – tette hozzá Kertész Gábor.

A nyíregyházi toborzóiroda nem csupán a jövő honvédjeinek megtalálásán dolgozik, rendkívül fontos feladatuk a hadisírgondozás, az elődeink emlékének ápolása is. Magyar Nóra gyermekként, a Honvédsuli Egyesület tagjaként csöppent bele ebbe a világba, manapság pedig a honvédség kötelékében fáradozik azon, hogy a hősi halottak megkaphassák azt a végtisztességet, ami jár nekik.

Múlt nélkül nincs jövő

– Aki nem ismeri a múltját, annak nincs jövője – szól a mondás. Olyan világban élünk, ahol a hagyományok sokszor háttérbe szorulnak. Megemlékezünk ünnepekkor, de ezek eszmeisége a mindennapjainkból hiányzik. Ezért is tartom fontosnak, hogy ápoljuk a sírokat, részt vegyünk a doni emlékmeneteken. Nálunk a családban is nagy hangsúlyt kapott mindez, én pedig továbbviszem ezt. A sírok kutatása és helyreállítása mindig izgalmas feladat, a legutóbbi apagyi ásatásunk pedig országos figyelmet is kapott – emelte ki Magyar Nóra.

– A hősök előtt tisztelegnünk kell, honvédként pedig különösen. Én még csak most csöppentem a hadisírgondozás világába, de ámulattal hallgatom Nórát, ahogy mesél erről. Remélem, egyszer én is eljutok erre a szintre – tette hozzá Kertész Gábor, aki önként jelentkezett az alakulatánál, hogy szeretne segíteni a vármegyei hadisírok karbantartásában.
(A teljes beszélgetést hamarosan meghallgathatják a szon.hu-n.)