Nyíregyháza és Szabolcs-Szatmár-Bereg fejlődése példaértékkel bír

Magyarország helyzetét közvetlenül befolyásolja, hogy kik képviselnek bennünket Brüsszelben – mondta országjáró körútjának nyíregyházi és nagykállói állomásain Lázár János építési és közlekedési miniszter. A lapunknak adott interjúban sorsdöntő kérdésekről fejtette ki a véleményét. 

Sokan érzik úgy, hogy megérett az idő egy átfogó reformra az Európai Unióban, mert olyan mértékben eltávolodott az alapítói akarattól és szándéktól. Osztja ezt a véleményt? 

Valóban nagyot lépett hátra az Európai Unió, mert például ha ma egy tagállam olyan politikát folytat, ami néhány brüsszeli döntéshozónak nem tetszik, akkor azt az országot megbüntetik. A szerződésben rögzített pénzek visszatartásával zsarolják, ahogy az Magyarország és más nemzetek esetében is történik. Ha nem állunk be a sorba, nem adják oda a járandóságokat – ez egész biztosan nem egyezik az alapítók szándékával, hiszen ők épp a különvélemények tiszteletben tartására alapozták ezt a szövetséget. Az európai parlamenti választással éppen ezért a saját sorsunkról döntünk, hiszen Brüsszel távolinak tűnik, de az ott születő döntések kihatnak a magyar emberek életére, biztonságára és jövőjére. Nem mindegy, hogy a 21 mandátum leendő birtokosai a magyar emberek érdekében szólalnak fel, vagy kontroll nélkül hagyják azt az ámokfutást, amit ma az Európai Unió vezetői végeznek, legyen szó a migrációs válságról, genderőrületről vagy a háborúba sodródásról. S itt adódik is a kérdés: vajon azok az ellenzéki jelöltek, akiket Amerikából és Európa liberális, baloldali köreiből támogatnak, képesek-e a magyar nemzeti érdekek mellett munkálkodni…? Bízzunk a választók bölcsességében. 

A világ nagy gazdasági térségeinek harcában Európa valamikor vezető szerepről álmodozott, de a boldog békeidőkkel együtt ez is elúszott? 

A vezető szerep meg is volt, 1990-ben a világ GDP-jéhez az akkori Európai Gazdasági Közösség még 28 százalékkal járult hozzá, az Amerikai Egyesült Államok teljesítménye 20 százalék körül mozgott, Kínát pedig nem is jegyezték. Ehhez képest mára az EU 20 százalék alá esett, a többiek megelőzték vagy épp előzik. Vagyis az EU még gazdag, de már gyönge, és ez egy nagyon veszélyes állapot, mert erősnek érzi magát, miközben képtelen megvédeni az érdekeit és a biztonságát. Ebből kitörni, egy átfogó reformot véghez vinni ezzel az uniós vezetéssel és parlamenttel nem lehet. Ez a választás tétje, Magyarország sorsát is befolyásolja, hogy kik képviselnek bennünket Brüsszelben, ahol jelenleg nem átlátható a döntési mechanizmus. Láthatóak viszont a normalitástól teljes mértékben elrugaszkodott elvek következményei a fékeveszett migrációban, a genderpropagandában vagy a háborús eszkalációban. Egyre több ember csalódott, és érzi úgy, hogy az Európai Unió letért arról az útról, amelyre az alapítók terelték. Ezen lehet és kell változtatni a választásokon, fordulat akkor következik be, ha a jelenlegi baloldali többséget sikerül leváltani. 

Egyáltalán lehet azt pontosan látni, tudni, hogy kik döntenek uniós stratégiai kérdésekben? 

Ez egy jó kérdés, és egyre többen merik kimondani a véleményüket, hogy valójában nem Brüsszelben, hanem Washingtonban amerikai érdekcsoportok hozzák meg az Európai Unió sorsával kapcsolatos döntéseket. Mi itt, Közép-Európában belesodródtunk egy olyan helyzetbe, amely a háború és béke dilemmáját veti fel. Az országhoz, de ehhez a vármegyéhez különösen közel egy háború dúl, amelyben naponta huszon­éves fiatalok ölik egymást, több százezer férfi esett el a harcokban, s nehezen érthető, hogy miért. Mondom ezt egy olyan nemzet polgáraként, amely az I. és II. világháborúban egymillió katonát veszített el, és szerintem ebben a vármegyében is nagyon kevés olyan család él, amelynek az ősei között ne lenne háborús áldozat. Egy olyan országban, amely egymilliós katonai és felmérhetetlen mértékű civil veszteségeket szenvedett el a XX. században, nem kell magyarázni azt, hogy a háború a legveszélyesebb dolog a világon, és csak bajt és veszélyt hoz mindenkire. A háború elutasítottsága Magyarországon 90 százalékos, pártállástól függetlenül mindenki azt vallja, hogy ki kell maradnunk ebből a háborúból, de az a nagy kérdés, hogy ki tudja ezt megvalósítani. Ki tud ellenállni egy akkora nyomásnak, mint amilyen az USA-ból, az angolszász országoktól és az EU központjából nehezedik a békepárti országokra, emberekre? 

Az ellenzék is elkezdte hirdetni, hogy ők sem háborúpártiak. 

Csakhogy nem elég a békét óhajtani, annak érvényt is kell szerezni azokkal szemben, akik mindenáron be akarnak sodorni minket ebbe a háborúba. Hiába kezd azzal kampányolni a hazai ellenzék, hogy ők is békepártiak, ma már mindenki előtt ismert tény, hogy ők épp onnan kapnak pénzt, ahonnan a háborús törekvéseket erőltetik a világra. A júniusi választás tétje az, hogy a háborúpárti erők előtt meghajló baloldali vagy az immár másfél évtizede a nemzeti érdekekért küzdő jobboldali képviselőket delegálunk az Európai Parlamentbe. Ez a legfontosabb, amit mérlegelnie kell minden választópolgárnak. Ha Európa határait és érdekeit sikerül Brüsszelben megvédeni, az a mi hazánk polgárai érdekeit és biztonságát szolgálja. Azt is könnyű belátni: a háború bizonyos csoportoknak hatalmas üzlet, de Közép-Európában emberi élet. Nagy különbség. Immár a NATO-ra és annak a tagállamaira helyez hatalmas nyomást a regnáló amerikai hatalom és politikai holdudvara, s már háborúhoz közeli helyzetnek tekinthető az is, ha pénzt és fegyvert kell adnunk az ukránoknak, ha kiképzőtáborokat kell fenntartanunk az ország területén, ha légibázisokat kell átadnunk. A románok mindezt felajánlották, ezért rájuk az oroszok szinte háborús félként tekintenek. Mi nem szeretnénk ilyen helyzetbe kerülni. 

Nehéz ilyen körülmények között békés építőmunkáról, gazdaságfejlesztésről beszélni, de Nyíregyháza és vármegyénk mégis jó példát mutat erre. 

Köszönet illeti a Nyíregyházán és a vármegyében élőket azért a támogatásért, amit a Fidesznek és Orbán Viktornak, illetve a kormányának adtak, és ezt a bizalmat háláltuk meg az elmúlt másfél évtized együttműködésével, partnerségével és fejlesztéseivel. Nyíregyháza és a vármegye nagyon sok további lehetőséget rejt, és ebben dr. Kovács Ferenc polgármesternek várostörténelmi érdemei vannak. Bebizonyította, hogy Nyíregyháza és térsége példaértékű gazdasági, turisztikai fejlesztések terepe lehet, megelőzve az ország középső és nyugati térségeit is. Látható ez a Lego világméretű programjánál, az ipari parki bővülésnél vagy az állatpark Európában is egyedülálló attrakcióinál. Példát mutatott arra, hogy az ország nem csak Budapestről, a Balatonról vagy Győrről szól, és ennek súlyát tovább növeli, hogy 400 milliárd forintos program keretében összekapcsoljuk Nyíregyházát Szatmárnémetivel. Ha elhárul a schengeni akadály, és összekötjük a két várost autópályával, amelynek az építése a magyar és a romániai oldalon is elkezdődött, akkor Nyíregyháza újabb történelmi centrum funkciót szerez vissza. 

Akkor reménykedhetünk, hogy a „sötét Szabolcs” sztereotípia már a múlté? 

Magyarországon sokáig megdönthetetlen tézisnek tűnt, hogy igazi fejlődés csak Budapesten lehetséges, hogy a tőke nem jön át a Dunán, a Tiszántúlon pedig végképp nincs értelme fejleszteni, beruházni. Ezeket a tévhiteket sorra döntöttük meg, bár a 2010-es évek elején még voltak kétkedők, hogy ezek a debreceniek és a nyíregyháziak akarnak valamit, de ennek nincs valóságalapja, mert Győr, Székesfehérvár, Veszprém az igazi potenciál. Ennek a rácáfolásához kellett egy városvezető, aki elhitette azt, hogy képes soha nem látott beruházásokat fogadni, levezényelni és megtartani. A Lego például 100 ezer helyett ma már 250 ezer négyzetméteren működik, Nyíregyháza pedig nemzetközi brand, Lego-város lett. Ezzel a világ befektetői térképére is felkerült, a kormány is növekvő figyelemmel és támogatással fordul a város felé. Hasonló mondható el a Nyíregyházi Állatpark esetében vagy a sóstói turisztikai beruházásoknál. Ha ma megkérdezik a budapesti elit tagjait, bevallják, soha nem gondolták volna, hogy egy vidéki állatkert 600 ezer látogatót képes vonzani, s ezzel jó néhány fővárosi múzeumot megelőzni. Dr. Kovács Ferenc polgármesterrel azért dolgozunk, hogy bebizonyítsuk: a vidéki emberek is méltóak a fejlesztésekre, és nem akarnak másodrendű polgárokként élni. A nagy nyugat-európai országok mintájára alakíthatunk ki a főváros mellett regionális centrumokat, ahol erős munkaadó- és vállalkozói kör van jelen, a fejlődés kihat a környékére is, amely a foglalkoztatási és népességmegtartó erőben is megmutatkozik. Aki 2010-ben járt utoljára Nyíregyházán, és most újra felkeresi, egy másik várost láthat. Mindegy, hogy ki melyik pártra szavazott, megcáfolhatatlan tény a város lendülete, gyarapodása, és ezzel jól jártak azok is, akik a Fideszre és dr. Kovács Ferencre szavaztak, és azok is, akik ellene adták le a voksukat. Ezt minden reálisan gondolkodó ember tudja és belátja. 

Van még a kívánságlistán néhány dolog: a nagykörút befejezéséhez kapcsolódva a vasútállomás, ahol az intermodális csomópontot tervezik, a Tokaji úti vasúti aluljáró, az Északi elkerülő, Debrecen–Nyíregyháza vasúti és közúti összeköttetése. 

Ezek napirenden vannak a kormány támogatási programjában, és az egész ország érdeke, hogy Nyíregyháza, Miskolc és Debrecen magasabb szintre emelje az együttműködését. Ennek része a 4-es főút négysávosítása és a gyorsvasúti kapcsolat megteremtése Debrecen és Nyíregyháza között. A munkaerő mobilitása a gazdasági fejlődés egyre markánsabb pillére, s látható, hogy Nyíregyházára is több ember érkezik munkát vagy szolgáltatásokat keresve és találva, de nem mindenki telepedik le a városban. Ennek kezeléséhez korszerű közlekedési rendszerre van szükség, amit a polgármester és a közlekedési miniszter együtt tud megteremteni. Csak a jó szövetségesek képesek összedolgozni ebben, olyannal nem lehet célba érni, aki nem ért ehhez, csak politikai lózungokat süt el, de nincs meg a tudása, és nem látja át a rendszert. Nem beszélni kell, hanem cselekedni, és ebben az egyik legerősebb polgármestere ma Nyíregyházának van. A kormányzati szándék akkor ér valamit, ha van helyi megvalósítóképesség. Ha a képviselő-testületben olyanok ülnek, akiknek fogalmuk sincs a világról, szakmai és irányítási kérdésekről, vagy a legfontosabb feladatuknak a kormány elleni küzdelmet tartják, akkor abból semmi érdemleges nem születhet. Példák sorát látni erre 2019 után ott, ahol ellenzéki polgármesterek jutottak pozícióba, és egyetlen küldetésbe álltak bele, harcolni a Fidesz-kormánnyal. Ebből nem lett fejlődés, sok helyen darabjaira is hullott az ellenzéki összefogás, miközben működésképtelenné tették a rájuk bízott várost. Nyíregyházának is az együttműködés, a kooperáció az érdeke, a kormány pedig kész folytatni a nagyszabású fejlesztéseket, mert az eddigi befektetések nagy hatékonysággal térültek meg, gyarapítják a magyar gazdaságot, az ország keleti régióját folyamatosan zárkóztatják fel. Nyíregyháza és Szabolcs-Szatmár-Bereg számíthat ránk, és mi is számítunk az itt élőkre.