Hunyadi

2019.08.24. 07:00

Monumentális mű a történelem rocksztárjától

Néha úgy érzi, sziszifuszi küzdelmet vív a magyar hősi múlt magasra emeléséért.

„Le kell nyűgöznöm az Amerikai Egyesült Államokat a Hunyadiakkal, és azt gondolom, menni fog.” Bizonyára minden honfitársunk szívét megdobogtatja e bátor kijelentés, ami nemrég hangzott el egy elhivatott magyar történész szájából. Egy olyan kutatóéból, akit hamarabb ismertek meg a világ távolabbi részein, mint idehaza, és nagyobb megbecsülést élvez a határainkon kívül, mint belül.

Pedig nem mindennapi, sokoldalú egyéniségről van szó. Csodagyerekként indult Kalocsán, gimnazistáknak kiírt történelmi versenyeket nyert általános iskolásként. Hivatásos katonai pályára lépett, de tanulmányokat is írt, amelyekre már akkor felfigyeltek. Különösen a 14–16. századi európai történelemért rajong igazán. Fiatalon, autodidakta módon kezdett el kutatni, majd később különféle iskolapadokba beült, hogy folyamatosan tanulhasson. Egy ideje tanít is, főképpen az előadásaival, méghozzá ezreket. Író, nemzetközi szakmai konzulens, kétszeres világ- és szakmai rekorder.

Szakmai díjjal a kezében a Magyarok Világszövetségétől

Ez utóbbiban máig verhetetlen: 1000 év 24 órában címmel lett Guin­ness-világrekorder, 24 órás történelmi előadást tartott óránként 10 perces és négy­óránként félórás szünetekkel. Két tucat kiadatlan könyv szerzője, amelyek különféle szakterületeket érintenek. Írt színdarabot, kalandregényt, és valóságos nyelvzseni. Az angol mellett oroszul, lengyelül, ukránul, szerbül, szlovákul és horvát nyelven is kiválóan kommunikál.

Jeles középkorszakértő, rajong a Hunyadiakért, akikről már készül az egyedülállóan nagyszabású A Hunyadiak – Hunyadiak kora című tanulmánykötete. Jelenleg a négyezredik oldalhoz közelít a már meglévő kéziratmennyiség. Újabban a történelem rocksztárjaként is emlegetik, hiszen előadásaival valósággal a székekhez szögezi a hallgatóságát.

Világcsúcs megismételve

Tudnánk még folytatni a felsorolást, de ha rajta múlna, már hamarabb leintene, mivel kis hazánkban nem kevesen vannak olyanok, akiknek ennyi pozitívumnak már a fele is gyanús. Pedig Koller Zsoltot – merthogy most végre illik nevén is nevezni – évtizedekig nem nagyon hordozta tenyerén a sors. Soha nem halmozott fel vagyont, és miközben a szellemét csiszolgatta, volt portás, valamint kőműves mellett is dolgozott, hogy a családjával megéljenek.

A Guinness-rekordja se sikerült elsőre, mert a videómagnó, amivel a dokumentáláshoz kisegítették, hangot nem, csak képet rögzített. Kénytelen volt pár hétre rá egy másik 24 órás előadást megtartani. Alighanem még ma se nagyon tudnánk, kicsoda is ő valójában, ha nem járta volna be a világsajtót a legutóbbi zajos sikere Prágában, ahol az európai tudományos társaságok egyik legjelentősebb ünnepi gáláján felállva tapsolt neki a közönség. Az a megtiszteltetés érte, hogy ő tarthatta a záró díszelőadást, amellyel ott is a példaképeit, a Hunyadiakat állította a rivaldafénybe.

Arany szintű nemzetközi szakmai minősítést és kitüntetést idén júniusban kapott Zürichből

Egy ilyen sokoldalú személyiség – és ilyen zajos siker – mellett (hiszen a nemzetközi sajtó újra „magyar virtust” emlegetett) lapunk se mehetett el szótlanul. Szerencsére nem volt nehéz megyei vonatkozásokat is találni Koller Zsolt életútjában. Zene volt füleinknek, amikor hosszan sorolni kezdte, mennyi szállal kötődik például a Nyírséghez, s mennyire a szíve csücske az ország keleti szeglete.

– Nem tegnap történt, de már nem is lóháton jártunk azért: mivel országos viszonylatban több mint 600 településen kutattam, gyakran eljutottam önökhöz is. Tartottam előadást Baktalórántházán, Mátészalkán, Nagykállóban, Tiszavasváriban, Újfehértón, még az egyik könyvhétre is meghívtak Nyíregyházán. Az arrafelé élő emberek hasonlatosak a Bács megyeiekhez, van bennük valami nemzeti identitásból fakadó kötődés, érdeklődés a történelem iránt.

Ami nem meglepő, hiszen a legnagyobb dolgokat arrafelé tették le, mindig ebben a térségben emelték fel először a zászlót, és itt tették le utoljára – sorakoztatta érveit, és rajongással idézte fel, hogyan szólította meg egy pásztor­ember egy lovas túrán Balkány és Nyíregyháza között, kalapban és subában: – Éppen Ocskay László kuruc brigadé­ros után kutakodtam, amikor nyeregbe szálltunk az egyik barátommal. Mintha A Tenkes kapitányában lennénk, hallom ám, hogy: „Te gyerök, hogy űsz azon a lovon.”

Adjonisten, bátyám, Koller Zsolt volnék, feleltem, de már jött is a válasz: „Nem olyan nagy baj az.” Akkor szégyelltem el magam igazán, amikor szóba elegyedtünk, és az öreg minden harmadik mondatával nagy magyar költők verssorait idézte, méghozzá hibátlanul, miközben én a karcagi birkapörkölt elsőbbségéért próbáltam „vitába” szállni vele – adomázott.

Magyarország Köztársasági Elnöki Hivatalának levele az idén már a születendő Hunyadi-kötetet üdvözölte

Arról viszont már nehezebben folyt a szó, hogyan is történt tulajdonképpen ez a prágai siker, Koller Zsoltnak ugyanis eddig még csak irigyeket hozott minden külhoni eredmény.

– Nem biztos, hogy mindenki örül ennek, pedig a taps nem is igazán nekem, hanem a Kárpát-medencének és a Hunyadiaknak szólt – próbálta rövidre zárni a témát. Pedig valahol e szerénység a magyarázat arra is, miért éppen őt hívták meg záró előadást tartani.

Az önszerveződő európai tudományos társaságok 30 éve minden esztendőben összegyűlnek valamelyik nagyvárosban, ám hogy kölcsönösen ne zavarják egymást az akadémiai ízlésűekkel vagy éppen az aktuálpolitikának megfelelni vágyókkal, csak zárt körben tanácskoznak, nagyobb sajtóhírverést se keresve maguknak.

Az eseményről videófelvétel sem készülhet, hiszen olyan nemzetközi sztárok is megjelennek ilyenkor, akiket szétszedne a bulvársajtó, ha megtudnák, milyen jószolgálati ügyek mellé állnak éppen. Koller Zsoltot is hiába faggattuk, neveket semmiképpen sem akart mondani, ráadásul szigorú szerződések is kötötték a kezét.

Ami persze nem jelenti, hogy nem szivárgott volna ki ez-az. Így például kiderült, hogy Nata­lie Portman is jelen volt az eseményen, akinek az alapítványa a történelmi hagyományok és kultúrák ápolását, megőrzését támogatja. Ráadásul annyira magával ragadta Koller Zsolt előadása, hogy a végén egy öleléssel köszönte meg a megilletődött magyarnak az élményt. A történész azóta is élő kapcsolatot ápol a filmsztárral.

A múlt új megvilágításban

De visszatérve a legutóbbi felkérésre, talán nem is volt olyan nehéz rátalálni a kalocsai kutatóra, a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület, az Európai Hadtörténeti és Hadtudományi Társaság, a Zürichi Tudományos Társaság, valamint a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli tagjára, aki 25 éve vívja a maga szakmai csatáját rendületlenül, hogy olyan dolgokat is elmondhasson a magyar történelemről, amilyeneket korábban nem lehetett. Egyedül arra kellett nagyon ügyelnie, hogy ne érintsen aktuálpolitikai kérdéseket, és még csak véletlenül se sértsen más nemzeti érzéseket.

Ami persze az Árpád-házi királyoknak gyakran hátat fordító Európában nem könnyű feladat. És ami ott kimaradt, benne lesz a 25 éves kutatás eredményeit összegző, készülő könyvben, aminek a megjelenését már nagyon sokan várják. – Nyugat-európai levéltárakban is kutatva olyan levéltári anyagoknak sikerült a nyomára bukkannom, amelyektől még ma is sokan hanyatt esnének.

Ezekből kiderül, hogyan akarták a világ akkori urai a Magyar Királyságot elveszejteni. Persze mindig igyekszem előrebocsátani, hogy egy nemzet – legyen szó bármelyikről – tettét nem mindig annak gondolkodása és akarata határozza meg, hanem a mindenkori uralkodók és a hatalom érdeke és számítása.

Az előadásaimban, de a könyvemben is igyekszem olyan összefüggésekre rávilágítani, amiről az embereknek vagy halvány fogalmuk sincs, mert nincsenek benne a tankönyvekben, vagy már százfélét hallottak róla korábban – magyarázta.

S hogy milyen egy előadás a történelem rocksztárjától? Mindenben más, mint amitől őt magát is kirázta a hideg az iskolában egykoron. Először is interaktív, vagyis akár közbekérdezni is lehet, könnyed és informatív, kerüli az adathalmozást, jól értelmezhető, humorral tarkított, ugyanakkor a mélységekig elvisz. A nemzetközi közönségét azzal is megvette, hogy a legkényesebb kérdésekről is tapintattal, ugyanakkor elgondolkodtatva tudott szólni.

Olyat sem láttak még senki mástól, hogy egy történész ilyen hajlékonyan tudjon improvizálni, miközben le-lemegy a közönség sorai közé. De Koller Zsolttól azt is megtudhatták, mennyibe került 1472-ben egy ökör, egy pár csizma, egy polgári ház Mezőkövesden. Mit ért a pénz, hogyan ettek, mosakodtak, mostak, házasodtak, hogyan tudták beszerezni a háztartási eszközöket, vagy éppen hogyan kommunikáltak egymással a vármegyék.

Ahol magyar még nem állt

És habár itthon továbbra se nézik jó szemmel, hogy történészünk előadásain még a pótszékek is megtelnek, a nemzetközi érdeklődés a készülő könyv iránt egyre nagyobb és a külföldi meghívás is egyre gyakoribb.

Most legutóbb a washingtoni ­Smithsonian Intézetbe invitálták, 8 előadást kértek tőle ott, ahol az intézmény 900 férőhelyes dísztermében magyar még nem állhatott. Mindemellett a San Diego ­State University is lecsapott rá, és egy neves amerikai tévécsatorna ugyancsak szeretne műsort készíteni vele. Már csak itthon kellene felfedeznünk a tehetségét végre.

Matyasovszki József

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában