Nyitott szemmel az álmok világában

„Nincsen rossz álom...” – írta Krúdy Gyula az Álmoskönyv 1925-ös második kiadásának bevezetőjében.

Az álmok segítenek élni

„...amikor álmodunk: azt jelenti, hogy még élünk. A halottak nem álmodnak, mert hiszen ők már mindent tudnak. Tehát a legrosszabb álom sem jelenthet egyebet, mint azt, hogy még nem léptük át a halál néma kapuját; tennivalónk, elfoglaltságunk van a Földön. Az álmok mutatják néha balsorsunkat is, amellyel majd bátran szemközt kell néznünk; de jelentik örömeinket is, amelyek majd felváltják csüggedtségünket. A legrosszabb álomban is van valamely jó”. Dr. Dámné dr. Rácz Magdolna irodalomtörténész idézte Krúdy Gyulát, aztán az álmok világába invitálta a Jósa András Múzeum kamarakiállításán megjelenteket, akik érdeklődve hallgatták a szuggesztív előadást.

– Jól tudjuk, álmaink nem csak éjszaka lehetnek, amikor az agyunk megpróbálja feldolgozni mindazt, amit átéltünk, vagy éppen a tudatunk, tudtunk nélkül, rögzített ébrenlétünk idején. Az álmok segítenek élni. Tudósok kutatják álmainkat, de magyarázzák a ma reneszánszukat élő álomfejtők is. A legnagyobb álmodók talán a művészek. A zeneszerzők, a festők, a szobrászok, a költők, az írók, és még sorolhatnánk. Valószínűleg ők a legbátrabb álmodók, hiszen elénk tárják álmaikat. Krúdy Gyula is egy a nagy álmodók közül. Az általa ábrázolt világ jórésze álomködben lebeg. Innen lépnek elő a múlt ködlovagjai – mondta dr. Dámné dr. Rácz Magdolna, majd rávilágított egy rokoni szálra: – Krúdy Gyula nagymamájától, Radics Máriától nagyon sok érdekességet hallott gyermekkorában. A nagymama rendkívül művelt asszony volt, álomfejtéssel és tenyérjóslással is foglalkozott. Idős korában visszaköltözött szülőhelyére, Várpalotára. Ma úgy mondanánk, hogy nyugdíjkiegészítésre használta a tudományát. Unokája – mivel a Tanácsköztársaság bukása után a kiadóknál épp tiltólistán volt, az ő tudására alapozva, Gyula fia közreműködésével, a régi korok álomfejtőit is segítségül hívta, amikor megírta azt Álmoskönyvet.

LTL