Negyven éve ért véget az űrexpedíció

„Nyolc napon át izgatottan figyeltük a világűrből érkező híreket. Május 26-án este a fedélzetén a magyar űrhajóssal szállt fel a magasba a Szojuz–36 űrhajó. Farkas Bertalan személyében először jutott el honfitársunk a világűrbe, a Szaljut–6 űrállomás fedélzetén először dolgozott együtt magyar a szovjet kozmonautákkal az Interkozmosz-programban” – olvasható a Kelet-Magyarország 1980. június 4-i számában, ahol világgá kürtölték: az expedíció visszatért a Földre. A Szojuz–35 fedélzetén Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov a mai Kazahsztán területén, Dzsezkazgan várostól 140 kilométerre landolt.

Az űrrepülés 40. évfordulóján a gyulaházi születésű űrhajós egykori osztálytársai szívesen nosztalgiáztak.

– Nyolc évig jártunk egy osztályba Bertivel harmincnégyen. Csak jót tudok róla elmondani, rendes fiú volt, és az is maradt – mosolyodott el druszája, Kristóf Bertalan. – Sok közös emlékünk van, de ennyi idő távlatából ezt nehéz aprólékosan felidézni. Rengeteget fociztunk együtt, télen pedig kimentünk a rétre, a befagyott vízen csúszkáltunk: mi cipőben, ő korcsolyával a lábán. Hihetetlen, de már 57 éve annak, hogy végeztünk, az osztályból sokan leérettségiztünk, aztán szétszóródtunk. Nem volt osztálytalálkozónk, de Bertit azért többször is üdvözölhettük, mert amikor Gyulaházára látogatott, mindig szerveztek egy szűk körű összejövetelt, ahol például a gyerekéveket is felidéztük. Noha nagyon magasra jutott, sosem volt felsőbbrendű, nem felejtette el, hogy honnan indult – említette a kertész­üzemmérnöki végzettségű Kristóf Bertalan, aki jelenleg is Gyulaházán él, miként Széplaki Béla.

– Farkas Berti hozzám hasonlóan kitűnő tanuló volt. Ügyes, sportos osztálytársnak ismertem meg, különösen kiemelkedett tornában: olyan gyakorlatokra is képes volt, amire mások nem. A középiskolai évek után tudtuk róla, hogy pilóta lesz. Aztán kiválasztották, és első magyarként eljutott az űrbe. Fantasztikus, egyedülálló élmény lehetett. Mesélt róla, amikor egyszer-egyszer hazatért. Olyankor mi, régi diáktársai jókat nosztalgiáztunk vele – sóhajtott egyet Széplaki Béla.

Ez a múlt, a jövőt pedig javában előkészítik: a napokban Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az Európai Unió űrtevékenységért felelős minisztereinek videókonferenciáján vett részt. Elmondta, hogy Farkas Bertalan a külügyminisztériumnak dolgozik különleges tanácsadóként. Szeretnék elérni, hogy az évtized közepéig magyar kutatóűrhajóst küldjenek a nemzetközi űrállomásra. De ez már egy másik történet kezdete...

Szubjektív

Feketén-fehéren látszik: Gyulaházának vezérkomplexusa van. Anno Gyula volt a község első birtokosa, rá emlékeztet a település nevének az eleje. Bardi Béla huszonkét évesen lett vezető, ült a virtuális trónra, azóta egyhuzamban negyvennégy esztendeje irányítja a helységet úgy, hogy eközben sosem volt egyetlen kihívója. Megélte a rendszerváltozást, az önkormányzati rendszer átalakulását és több kormányátalakítást is a saját bőrén tapasztalt. Tizenkét éves volt, amikor bemutatták az Othello Gyulaházán című tévéfilmet. A regnáló polgármester együtt nőtt fel Farkas Bertalannal, aki később űrhajóssá avanzsált, és messze vitte ő is a nyírségi szülőfalu hírnevét. Három éve elterjedt, hogy space-központ épül, ám annak se híre, se hamva. Nem kis kitörési pont lehetett volna a mintegy kétezer lelkes községnek, ahol a tartalmas szóbeli felvetés után csak az űr maradt. Bár a határ a csillagos ég, Gyulaházán az is földön túli boldogságnak számítana, ha méltó módon állíthatnának mementót az űrrepülés emlékének. A jeles jubileum, a negyven évvel ezelőtti kuriózum emlegetésével elvileg lángra lobbanhat a szikra – e sakkjátszmában a vezér dönt.

- Ladányi Tóth Lajos -