Aki hat évtizede is énekelt zenekarral

„Késő bánat, most már utánam a vízözön. Akivel együtt jártam, sajnos tegnap óta nem köszön...” Többek között ezzel a Poór Péter-örökzölddel is köszönőviszonyban van a kortársa, a szintén 1944-es születésű Rozsnyai György, akinek a 75. születésnapja apropóján tavalyelőtt épp a Máté Péter-díjas táncdalénekes, Poór Péter volt az egyik vendége a Városmajori Művelődési Házban, ahol Orémusz Maja szervezte a programot.

A génjeiben van a dalolás

Újabb kerek évfordulóhoz érkezett a Nyíregyházán és környékén is ismert énekes: pontosan hatvan éve énekelt először zenekari kísérettel.

– Másodikos voltam a nagykállói Budai Nagy Antal Gimnáziumban, amikor felléptünk. A szüleim csodálatosan énekeltek, tőlük örököltem a hajlamot, én valamiért a táncdalokhoz vonzódtam. Akkoriban hallás után írtam fel a dalszövegeket, és úgy memorizáltam. A kedvenc dalszövegíróm S. Nagy István, énekesem Sárosi Kati és Németh Lehel volt – nosztalgiázott Rozsnyai György.

„Egy szál harangvirág, ennyi csak, mit adhatok, és kívánok még nagyon sok boldog névnapot. Nem nagy dolog, mondhatja más, tudom jól, de mit tegyek? Egy szál harangvirág, ez jelzi most az ünnepet” – énekelte Szécsi Pál. Ezt és sok egyéb slágert is álmából felébredve fújja Rozsnyai György, aki nem ismeri a kottát, autodidakta módon sajátította el a dalokat. A közönség pedig vevő volt rá.

– Eleinte Kállósemjénben tanítottam, onnan jártam a nagykállói Simonyi étterembe énekelni. Aztán Baranyában katonáskodtam, ahol a mohácsi gitáros, Frei Lajos azt mondta: „Gyuri, neked ezen a pályán kell maradni!” Ahogy leszereltem, visszatértem Kállósemjénbe, ahol a kultúrház vezetője megengedte, hogy elénekeljek egy számot, aztán abból egy félóra lett, később pedig egy komplett műsor. Antal Lajos zenekarával sok közös élményünk volt.

Bolgár emlék az első hely

– Utána Rozsrétre kerültem: nappal tanítottam, este énekeltem – így volt ez 1973-ig. Aztán a Szabolcs Bárba hívtak, és elszegődtem a vendéglátásba. Marso Jancsi bácsival megtaláltuk a közös hangot.

A Columbiában Komár Lacival egy hónapig léptünk fel közösen. Tulajdonképpen nincs olyan korabeli nyíregyházi szórakozóhely, ahol ne zenéltünk volna.

Hétvégenként Balkányba is kijártunk, lakodalmakban is szórakoztattuk a násznépet. Amikor Bulgáriában nyaraltunk, közel ötvenen indultunk el egy Ki mit tud? versenyen. A szabadtéri színpad ötezer fős közönsége élvezte a produkciókat, én pedig annak örülhettem, hogy első lettem. Három éven át átjártam a debreceni Aranybikába énekelni, az is emlékezetes időszak volt.

„Haj-jaj, fekete vonat! Elvitted a páromat. Ennyit ér a szerelem: porig ég, csak a füstje marad” – a Fekete vonat ismerős dallamai is felcsendültek az estjein. Rozsnyai György legutóbb a vasutasnapi rendezvényen ragadt mikrofont, hogy jó hangulatot teremtsen.

Már csak szólóban

– Amikor betöltöttem a 65. évemet, jeleztem a zenekaromnak, hogy pihenni szeretnék, és utána már csak szólóban léptem fel. Július 24-én a Vasutas Művelődési Házban lesz az a rendezvény, ahol a hat évtizedes pályafutásom dalaiból adok elő jó néhányat.

KM