Napló a harc utáni csendről

Dr. Berend Miklósnak nem kellett volna frontszolgálatra jelentkeznie, hiszen 1914-ben már 44 éves volt, ráadásul kórházat igazgatott, mégsem tudott itthon maradni. Könyvében azt írta, bármiképp végződik is az ország élet-halál harca, nem akarja lesütni a szemét, ha a kisfia erről kérdezi majd. A kassai királyi 5. honvéd huszárezred önkéntesen bevonult orvosaként 1915 nyaráig volt kint a fronton, tapasztalatait, érzéseit pedig papírra vetette. Harctéri naplója 1916-ban látott napvilágot, s több megyei szakembernek köszönhetően a kötet most újra megjelent. A könyvből Pregitzer Fruzsina olvasott fel részleteket.

Megelőzte a korát

– Berend Miklós Nagykállóban született, 16 évesen érettségizett, 22 évesen már doktori minősítést kapott. A Stefánia szegénykórházban kezdett el dolgozni, ösztöndíjjal bejárta Európa kórházait. Már pályakezdőként is csecsemőgyógyászattal foglalkozott, és alig volt 27 éves, amikor megírta gyerekgyógyászatról szóló, korszakalkotónak számító könyvét – mesélte a szerdai könyvbemutatón a Jósa András Múzeumban dr. Papp István főorvos dr. Berend Miklósról, aki később, a Fehér kereszt kórházban számos újítást is bevezetett. A betegeket időpontra hívta, tágas várótermeket alakíttatott ki, a fertőző betegeket pedig izolálta. A kórházi munkája a fronton is sokszor eszébe jutott, egyszer például azért, mert meghallott egy vékonyka gyerekhangot. Előjöttek az emlékei a 60 kiságyról, az azokon lévő lázmérőkről, kórlapokról, a nővérekről és a fickándozó apróságokról.

Naplója szépirodalmi igényességű mű, amiben írt az őszi harcokról, az 1914-15-ös, nagyon hideg télről, az állóháborúról, és a véres harcok utáni fájdalmas csendről.

Dr. Papp István elmondta: amikor dr. Berend Miklós hazatért, csecsemővédelemmel foglalkozott, s tudta, hogy az egészségügyben nagy hangsúlyt kell fektetni a képzésre. 1919-ben a vörös pribékek lőtték le a fővárosban, testét a Dunába dobták. Fiát, aki ugyancsak orvos lett, később a nyilasok verték agyon, mert a kórházban, ahol dolgozott, zsidóknak adott menedéket. A mostani kiadást az ő lánya, Berend Katalin támogatta, s a bevételt a 2. számú gyermekklinika javára ajánlotta fel.

Értékes információk

– A már említett huszárezred II. osztálya 1869 és 1918 között Nyíregyházán szolgált, és mert Berend Miklós gyógyítás közben el is beszélgetett a katonákkal, nagyon sok értékes információhoz juttatott bennünket, kutatókat – erről már dr. Bene János címzetes múzeumigazgató beszélt.

– Máriássy László századparancsnok leveleiből tudjuk, hogy Berend Miklós a fronton „erényes kézzel nyúlt bele az egészségügybe”, érkezése után a sebesültek végre megfelelő ellátást kaptak. Amikor a parancsnok beteg lett, és máshová hívták, Berend nem engedte el, de nemcsak érte, hanem minden egyes katonáért felelősséget vállalt – mondta Bene János.

A szerdai bemutatón Jákfalvi Péter is mesélt a naplóról: ő volt az, aki a könyvben megmagyarázta a katonai kifejezéseket, s megvilágította, kik is a hivatkozott személyek. Azt mondta, a művelt, széles látókörű Berend Miklós munkája jóval több, mint kordokumentum, ezért nemcsak a történelem iránt érdeklődőknek jelent nagy élményt.