Lemenni kutyába: „Van itt valaki, aki boldog?”

Vajon ki emlékszik még az alábbi dalszövegekre? „Tűnj el, tűnj el, te vagy az igazi bűnjel!” Vagy: „Korrupt vagyok és hazudós, magyar anya szült engemet…” Az ügyesebbek talán felismerték az A. E. Bizottság sorait. A következőket pedig az URH zenekar énekelte: „Bevettünk minden dumát, viseljük a dögcédulát…” Vagy: „Nem öl meg senki, de örökre tarkón a kéz…” 

Pontosan kifejezték az 1970-es évek végének, illetve az 1980-as évek életérzését, amikor – ismét egy emblematikus dalt idézve – senki se tudta, hogy jön vagy megy. A kimondás bátorsága már előrevetített egy változást, pontosabban annak igényét, amelyről hamarabb döntött a magyar társadalom, mint a hazai politika.

A rock halott?

A korszakról, benne a könnyűzene és a hatalom viszonyáról a közelmúltban dr. Drabancz M. Róbert főiskolai docens tartott előadást. Annak a közönségből érkező kérésnek engedelmeskedve, hogy tűzzék a Krúdy Art Mozi műsorára Szomjas György 1981-ben bemutatott Kopaszkutya című filmjét, mert nagy felbontású képekkel és élvezhető hanggal született újjá, a film mellé adta magát a téma is: lázadás a kor szórakoztató zenéivel – akkoriban még nem popzeneként emlegették.

Az éppen 10 évet felölelő kultúrtörténeti ciklus mind politikai, mind pedig kulturális értelemben markánsan megkülönböztethető a ’70-es évektől. A rock ’n’ roll az 1950-es évek elejére alighogy megszületett Amerikában – 1957-58 tájékán már számos budapesti lakásban forogtak a műfaj csillogó fekete korongjai –, a világa a taglalt időszakra itthon is lehanyatlott. Erről is szól a Kopaszkutya című film.

– A ’70-es éveket a nagyvárosi munkásosztályból kikerült csövesek hangját hallató hard rock és a metáléletérzés jellemezte. Még a ’80-as években is azt gondolhattuk, hogy ez a hang, a Hobo Blues Band, a P. Mobil, az Edda, a Beatrice zenéje lesz az iránymutató, mégis ők veszítettek el mindent a rendszerváltással. A korszak egyébként nem az említett filmmel, hanem a Fekete Bárányok rockkoncerttel vette kezdetét 1980. augusztus 23-án a Hajógyári-szigeten. 

– A zenét a három „fekete bárány”, a Beatrice, a Hobo és a P. Mobil szolgáltatta, az előzenekaruk pedig az – a feLugossy László, Wahorn András, ef Zámbó István fémjelezte, egyébként „hatosfogat” – A. E. Bizottság volt (A. E., azaz Albert Einstein, az előnevet pártpolitikai nyomásra vették fel), amely már előrevetítette a jövőt. A jövőt, ahol a nagyoknak statisztáló előzenekarokból lettek a főszereplők, mivel a ’80-as évek már nem ugyanazt a nyelvet, a csövesek nyelvét beszélte – magyarázta dr. Drabancz M. Róbert.

Az első párbeszéd után

A rockzene nagy mamutjai ekkorra már vagy feloszlottak – például az Illés 1973-ban –, vagy a hatalomnak részben behódoló, lemezszerződéshez, filmkészítéshez, külföldi turnékhoz jutó mamelukok lettek.

– A pártállam a cenzúrázást a vállalatokra, jelen esetben a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatra (Hungaroton) és a koncertszervező Országos Rendező Irodára (ORI) bízta. Az előbbinek Bors Jenő állt az élén, de őt elsősorban a komolyzene érdekelte, a szórakoztató zenét átengedte Erdős Péternek, illetve a Népművelési Intézetből érkező, megengedőbb Wilpert Imre is beleszólhatott a lemezkiadásba.

– A másik fontos évszám 1981. március 23–25., amikor a tatai KISZ Továbbképzőben tanácskozásra hívták a rockzenészeket. Mivel a párt nagy öregjei semmit sem értettek ebből az egész szórakoztató zenéből, rátolták a KISZ-re, ahol felismerték, hogy a saját eszméik fiatalok körében végzett terjesztéséhez szövetségesekre találhatnak a könnyűzenészek között. Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes és Barabás János, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára éppúgy kifejtette álláspontját, mint Lendvai Ildikó, a KISZ KB kulturális osztályának vezetője. A hatalom és a Nagy Generáció képviselői között létrejött egyezség évekre meghatározta a műfaj további irányát, Bródy János felszólalását később sokan árulásaként értelmezték.

Happening és spontaneitás

– Mivel innovációt a régiek már nem jelentettek, a zenei új hullám vagy avantgárd képviselői alkottak új ellentábort, az olyan zenekarok, mint az A. E. Bizottság, az URH, majd az utódja, az Európa Kiadó Menyhárt Jenővel, a Kontroll Csoport Müller Péterrel (akkor még Sziámi nélkül), a Vágtázó Halottkémek Grandpierre Attilával vagy a CPG Gallai Ferenccel, majd Haska Bélával. A tagjaik zömében nem is voltak zenészek, sokkal inkább képzőművészek, egyetemet végzet entellektüelek. A dalaik nem is annyira a rockzenéről szóltak. Ez már más szubkultúra volt, az új érzékenység, a posztmodernitás szócsöve, ahol az egyén került az előtérbe, megjelent a játékosság és a mindent elöntő dekadencia. 

– Ennek az új gondolkodásnak lett a két meghatározó filmese Xantus János és Bódy Gábor. Filmjeik, az Eszkimó asszony fázik, a Rocktérítő és a Kutya éji dala megmutatták, hogyan esik szét fokozatosan a társadalom. A nagy áttörést végül az István, a király hozta el, aminek a bemutatásához a városligeti Királydombon a kijelölt Kádár-utód, Ma­róthy László közbenjárása kellett – magyarázta dr. Drabancz M. Róbert. – A hatalom nem érzékelte, hogy ez a zenemű kapukat nyitott a nemzeti érzéseknek, s mire ráébredt, már nem volt ereje tenni ellene – tette még hozzá.