Számlák, étlapok, kávéházi történetek

Fizetek, főúr! – a régi magyar filmek éttermi jeleneteinél gyakran hangzik el ez a mondat, sőt, még egy dalszövegben is feltűnik, megtoldva azzal, hogy volt egy feketém... – de vajon tudjuk, hogy kerültek nemes­emberek pincérként egy-egy vendéglőbe? 

Aki elmegy a Sóstói Múzeumfaluba, és a fogadóépület kiállítótermében megnézi A handlétól a grand caféig című utazó tárlatot, megtudhatja – de ha végigolvassa az alábbi írást, abból is fény derül a titokra. 
 

Neves családok történetei 

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményének vándorkiállítása Szent Iván napjára érkezett Nyíregyházára, hogy megmutassa, az 1867-es ún. emancipációs törvény után a szorgalmas zsidó családok hogyan jutottak el a handlétól, azaz az ószeres, házaló léttől, a hangyakereskedelemtől, szatócsbolttól a leghíresebb áruházak, éttermek, kávéházak vezetéséig. A terítékek, korabeli dokumentumok, fotók, étlapok, plakátok, számlák mellett a látogatók olyan híres családok történetével is megismerkedhetnek, amelyek élni tudtak e rendelkezés kedvezményeivel, és a felemelkedésük színtere a kereskedelem s a vendéglátás volt. Az 1867-es törvény után a zsidóság megítélése megváltozott, elindult gazdasági és társadalmi felemelkedésük – e történetek a mai kor emberének is jó példával szolgálnak. 
 

Volt zsákjában minden jó 

A Párisi Nagy Áruház szatyrain, szórólapján, számolócéduláján túl a vitrinben látható az üzlet mikuláscsomagja is – ez utóbbit szerintem mindenki szívesen látta volna december 6-án a csizmája mellett (azért nem benne, mert hatalmas). Volt benne csokimikulás, töltött csokicsizma, szalon- és selyemcukor, pörkölt mogyoró, keksz, na és csokidrazsé, mindez persze gyönyörű kivitelben. 

Goldberger Sámuel 1892-ben nyitotta meg a budapesti Rákóczi utcán a Párisi Nagy Áruházat, ami a legmodernebb kereskedelmi egység volt a fővárosban, hiszen teljesen újszerű volt, hogy a vásárlók az élelmiszertől a divatárun át a háztartási eszközökig mindent egy helyen szerezhettek be. Az épület egy több áldozatot követelő tűzben leégett, de Goldbergerék nem adták fel, és az Andrássy úton felépítették az új Párisi Nagy Áruházat, amit automata tűzoltó rendszerrel is felszereltek. 1911-ben nyitották meg, s több mint 800-an dolgoztak ott – a karácsonyi időszakban ez a létszám a duplájára bővült. Még a csomagolópapírt is művészekkel készíttették, s bevezették a futárszolgálatot, igénybe véve ehhez öt automobilt, tíz kocsit és ötven kézbesítőt. 

A magyar gőzpörkölde híres kávéja 

A korabeli plakáton egy huszár kinézetű bajszos fiatalember áll, dobbal a kezében, és azt a hírt készül kidobolni, hogy aki jó kávét akar inni, annak Excelsior pörkölt kávét kell vennie. „Minden takarékos háziasszony győződjön meg az Excelsior kávé kiváló minőségéről” – szól a nem túl frappáns reklám üzenete, és az is kiderül, hogy a híres ital az Első Magyar Gőzkávé Pörkölde terméke. A céget Wertheimer Albert és Frankl Mór alapították, a leányvállalat fügekávéjáról és a saját márkás Excelsior kávéról volt híres – ez utóbbi minden fűszerkereskedésében kapható volt az Osztrák–Magyar Monarchia tartományaiban. A tulajdonosok később megszerezték a Hold és a Perczel Mór utca sarkán lévő telket, melyen felépítették a Fűszerudvart, egy négyemeletes áruházat. 
 

New York és Abbázia 

Nem maradhatnak ki a kávéházak sem: a tárlaton láthatunk porceláncsészét, evőeszközöket és szalvétagyűrűt az Abbázia kávéházból – Steuer Gyula egy bécsi kávéházban tanulta ki a szakmát, hazatérve kibérelte, majd üzemeltette a Kék Oroszlán fogadót, a Lloyd kávéházat s az Abbáziát. Ez utóbbi egyedisége abban is megnyilvánult, hogy a vendégek beszélgetését nem zavarta a zene, ezért is szerette e helyet mások mellett Eötvös Károly, Szinyei Merse Pál vagy Fényes Adolf. 
Steuer Sándor sem akart lemaradni bátyjától, az ő nevéhez a híres New York kávéház köthető. E kiállításon a múltat alpakka leveskiöntő edény, jégfogó kanál, porcelán tejkiöntő s a kávéház fejlécével ellátott jegyzetpapír is idézi – ez utóbbiakat használta Krúdy Gyula, Szép Ernő vagy Korda Sándor, ha kávéjukat kortyolgatva eszükbe jutott valami. 

Itt látható a megnyitóra komponált induló kottája is, na és a történet arról, hogy a tulajdonosok jóindulatból lecsúszott arisztokratákat is alkalmaztak – akiket a vendégek főúrnak szólítottak.

SZA