Évtizedek óta sikerrel szárnyal a Dongó

A Nyíregyházi Televízió egykori vágójának, Csordás László amatőr filmesnek a rendezésében nemrég – Míg a versből dal lesz címmel – dokumentumfilm készült a Dongó Együttesről, annak 45 évvel ezelőtti születéséről és az ezt követő évtizedekről. 
A filmet az államalapítás ünnepén már be is mutatta a helyi televízió. Hogy miért fontos mindez? Egyrészt mert nem sok olyan zenekara van a megyének, amelynek a dalait – Tavaszutó, nyárelő, meggyet érlelő..., Járok az utcán, kipp-kopp, kipp-kopp..., Jön a hajó, a kéménye szikrát szór…, Ha mennél hideg szélben... – évtizedek múlva is sokan dúdolják. Ahogy olyan se sok van, amelyik akkora hatást gyakorolt volna egy város zenei életére, hogy újabb zenekarok létrejöttét táplálta és inspirálta. A zenéjükön generációk nőttek fel, s ma olyan gyerekek hallgatják versmegzenésítéseiket, akiknek már a szüleik, nagyszüleik is ott tapsoltak a koncertjeiken.

Példaadó kezdetek 

– Engem is roppantul izgatott, hogy kik ezek az emberek. Képesek voltak felépíteni, és több mint 20 éven át működtetik, de azon túl is életben tartják a formációt, az időközbeni helycserék ellenére töretlenül folytatják a munkát. A Békedal Fesztivál lemezére két dallal is felkerültek, amikor még bakelitlemeze nem volt senkinek. CD-ket adtak ki, ami erre mifelénk szintén nem szokványos, és elsőként kijöttek egy – Ugróiskola című – műsoros kazettával, amelynek a számait a helyi rádió rendszeresen játszotta – mondta el lapunknak Csordás László, a rendező. 
– A film elkészítésének ötlete onnan jött, hogy nyíri amatőr filmklubos lévén sok időt eltölthettem Bálint Pállal, filmes társammal, az 1976-ban debütáló ős-Dongó egyik alapítójával, aki gyakran emlegette az együttes kerek évfordulóját. Milyen jó lenne készíteni egy jubileumi koncertfilmet, gondoltam, megtűzdelve rövid riportokkal. Már a helyszínét is kinézték, a Városmajori Művelődési Házban lett volna. Ám a Covid közbeszólt, a fellépések is elmaradoztak, és egy idő elteltével kénytelen voltam megsürgetni a fiúkat: hozzunk össze külön egy forgatást. 

– Egy kis koncertbejátszás is kellett volna a filmbe, végül kapóra jött, hogy a Kossuth térre meghívták a zenekart. Eredetileg félórás produkcióban gondolkodtam, elsősorban az alapítókat – Romanovits Istvánt, Bálint Pált, Martinovszky Istvánt, Balázsi Gyulát – és a később érkezőket – Cseke Zoltánt, Vannai László Pált, Jónás Tibort – bemutatva. Ám amikor kiderült, hogy a Dongó új zenekarok – Pala, Mannás, Tüneth, AdHoc Team – létrejöttét is inspirálta, ezekre is rá kellett fókuszálni – hallhattuk.

Lehettek volna 

A nyilatkozatok rögzítése után – ahol a kérdező Erdei Nagy Ibolya volt, és Kéry Péter állt a kamera mögött – lázas gyűjtőmunkába kezdtek. Szerencsére nagyon sok használható emlékanyag összejött, nem beszélve az újságcikkekről. Évi 100-120 fellépéssel számolva lépten-nyomon felbukkantak valahol, és nem csupán a megyében. A legtöbbnek írásos nyoma is volt. 
Bizonyos tagok zenei múltja még 1976-nál is korábbra visszanyúlik: Bálint Pál például a Pásztortűz zenekarával lépett fel, Romanovits István népzenészként kezdte, létrehozva az Igrice együttest, Balázsi Gyula pedig már 1971-ben részese lehetett a sikernek az Ezüst Diplomát szerző Vox Humana Trióval a salgótarjáni V. Országos Amatőr Könnyűzenei Fesztiválon. Ez utóbbihoz csak annyit, hogy akkor indult el a siker útján amatőrként Eszményi Viktória vagy Delhusa Gjon. Ki tudja, hová juthatott volna a Dongó is, ha nem vidéki formáció, és nem marad meg annak? 
De visszatérve a filmhez, a két és fél órás nyersanyagból végül 6-7 hónapos munkával bő 50 perces végső vágású mű született. – Szeretem feszesebbre vágni a filmjeim, amennyire csak lehet, itt is képpel igyekeztem alátámasztani, amihez volt nyersanyagom. Sajnos van, ami kimaradt a filmből. Szerettem volna Szikora András hangtechnikus mellett a formáció állandó zenei rendezőjét, Kazár Pált is megszólaltatni. Cseke Zoltán egykori basszusgitárost ugyan említjük, de egészségügyi okokból nem vállalhatta a forgatást. A film most még mindenkinek tetszik, de hogy igazán sikerült-e, évek múltán talán őszintén megvallják a fiúk – nyilatkozta Csordás László a tőle megszokott szerénységgel. 
Azt már Balázsi Gyula, a Dongó Együttes jelenlegi vezetője tette hozzá, hogy ők bizony megemelik a kalapjukat a film rendezője előtt, ez különleges ajándék a csapatnak. – Talán a filmből nem derül ki egyértelműen: az együttes névadója Martinovszki István volt, s hogy a név fajsúlyosabb legyen, a kezdetektől a „Dongó Együttes” összetételt használtuk. 
– Az eredetei formáció életében 1999-ben következett be egy éles váltás. Ki koncepcionális nézetkülönbség, ki pedig egészségi okokra hivatkozva lépett ki az együttesből. Nem roppantunk meg, sőt 2001-ben azonnal három lemezzel is kirukkoltunk: a Hazát féltő és a Napsugárhívogató című lemezeink Mahasz-aranylemezek lettek (Mahasz: Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetsége Közös Jogkezelő Egyesület – a szerk.), 2018-ig pedig további két lemezzel gazdagodtunk, és most készül a hetedik. Egy-két átmeneti év után tehát jöttek az együttes új tagjai: Fazekas Bernadett, Kerék Annamária, Korponai Tibor és Papp Csaba (őt nemrég Incze György váltotta) – sorolta.

Lesz folytatás 

Nyilván felmerülhet a nézőkben: miért nem szólalnak ők is meg a filmben? Az egyik lehetséges válasz, hogy az újak nem lezárt történelmének lapjait még írják. Ráadásul egy bő 43 perces teljes koncertfelvétel is készült az új Dongó Kossuth téri fellépéséről, annak utolsó, Dongó című dalával zárul a dokumentumfilm. A kettő együtt akár egy dupla DVD-s album anyaga is lehetne. S mi több, Csordás László ígéretet tett, hogy az 50 éves jubileumra megvalósítja eredeti tervét, hamisítatlan koncertfilmet forgat, amelyben remélhetően már mindenki szerepet és szót kaphat.

 MJ 
 

Borítókép: A Dongó Együttes az eredeti felállásban és a legújabban | Fotók: Balázsi Gyula archívuma