Az elődökre emlékeztek

– A Kállay Gyűjtemény története Rómában kezdődött 1987-88-ban, amikor is a megyeszékhely akkori tanácselnöke, Csabai Lászlóné találkozott dr. Kállay Kristóffal, aki elmondta: szülővárosának szeretné ajándékozni évtizedek óta féltve őrzött családi ereklyéit, tárgyait, dokumentumokat. Neki, a Kállay Gyűjtemény alapítójának, valamint dr. Lakatos Saroltának, az intézmény első igazgatójának és Magyar Lászlóné Ildikónak, az első munkatársnak állít emléket a márványtábla, amit tavaly avattunk fel, s ahol minden év decemberében leróhatjuk kegyeletünket – mondta a szerda délelőtti megemlékezésen dr. Ulrich Attila. Nyíregyháza alpolgármestere hozzátette: ők voltak azok, akiknek köszönhetően ez a gyűjtemény – nem igazán múzeumi körülmények között is – fennmaradt, s ma már méltó környezetben tárhatják a látogatók elé.

– Dr. Kállay Kristóf szeretett volna örök emléket állítani egy olyan megyei gyökerű családnak, mely a második világháború után emigrációra kényszerült, ahogy be kívánta mutatni történelmi szerepüket is. Ahányszor találkoztam vele, mindig azt hangsúlyozta, hogy nem elsősorban magának, hanem az utókornak, a gyerekeknek és a fiataloknak szánja a gyűjteményt: tanuljanak általa egy olyan letűnt korszakról, ami már csak az emlékeinkben és a történelemkönyvek lapjain él tovább. A többnyelvű könyvtárnak is pontosan ez a funkciója.

Múlt és jövő

– Bár az intézmény a koronavírus-járvány alatt nyitotta meg kapuit a Kállay-házban, most pedig másfajta kihívásokkal nézünk szembe, szeretnék gratulálni ennek a maroknyi csapatnak, ugyanis közel három évtizedes fennállása óta látogatószámát tekintve is a legjobb évét zárja az idén a gyűjtemény. Minden ember addig él, ameddig emlékeznek rá, ezért, valamint az intézmény jövőjéért is fontos, hogy megemlékezzünk az elődökről, akik nélkül ma nem állhatnánk itt – zárta gondolatait dr. Ulrich Attila.

Az ünnepi beszéd után a családtagok, valamint a megyei és városi intézmények vezetői elhelyezték koszorúikat az emléktáblánál. 
CsA