Mindvégig a kisemberek tanítója maradt

Hosszú ideje áll már a nyíregyházi Bessenyei téren rendületlenül, kezében könyvvel, és kitárt karokkal, magához ölelni készen szeretett szőke városát. Mögötte pad invitálón, hátha leülne hozzá egyszer valaki egy kis borongásra, keserédes merengésre. És ha mégse akadna beszélgetni bátor vállalkozó, még mindig kéznél vannak az örök, jó barátok, a padon egymáson pihenő könyvei.

Váci Mihály Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költő alakja, szellemisége, gondolatvilága úgy beleégett már Nyíregyháza múltjába és jelenébe, mint a fény játéka az ezüst-jodid lemezekbe. Az egyik olyan alakja ő Nyíregyházának, akit gyakran felemlegetünk, illő is ez, ahogy emlékét sem csak kerek évfordulókon idézi meg a város, hanem a születésnapja alkalmából minden évben. Mint az egyszerű emberek szavát majdan megérteni képes angyal, úgy született meg a stabilizációs törekvések 1924-es esztendejében, annak karácsonyán, december 25-én, hogy a szegénységből kitörés vágya később a helyi értelmiség sorai közé emelje. E születésnap, annak 98. jubileuma alkalmából tartott közös megemlékezést Nyíregyháza önkormányzata, a Váci Mihály Társaság Kulturális Egyesület, és a költő nevét megbecsüléssel őrző, a 2014-es felújítás után is büszkén felvállaló Váci Mihály Kulturális Központ.

Mindent látni, mindent érteni
 

Ahogy minden évben, ezúttal is koszorúzással kezdődött a megemlékezés, s ha sokat időzni nem is volt lehetőség érces alakja mellett, egy ideig legalább nem árválkodott egyedül. Amit mondani lehet, szinte minden lényeges elhangzik róla az ünnepi alkalomból. Ahogy azt már felvezetőjében az irodalomtörténész méltatókra hagyatkozva a kulturális központ munkatársa, Lázár István is megfogalmazta: Váci Mihály sohasem szakadt el a legnehezebben élők gondjaitól, és ezeket a gondokat mindig a tanult ember értelmével élte át.

– Nem volt a szakmai elvárások értelmében modern költő, nyelvezete azonban ízlésesen ötvözte a népi gyökereket és a városi ember szóhasználatát. A közösség szószólója volt, aki egyben lírai publicista is tudott lenni. Azt fogalmazta meg, amit a köztudatba vinni kötelességének tartott. Tisztán fogalmazott, hogy olvasva és hallva is világos legyen mondanivalója. A mindent látni és mindent érteni akaró vágy egész életében erős volt benne. Neki volt igaza: mindegy mennyi év is adatik, a fontos az, mit csinál ezalatt az ember. Váci Mihály pedig életművet alkotott, amely korának legnépszerűbb költőjévé emelte.

– Kitűnő megjelenésű, vonzó tekintetű, asztal mellett kellemesen beszélgető férfi volt, akinek szelíd derűje mögött kemény felelősségérzetet lehetett érezni, de ez a férfias komolyság szelíd mosoly, mindenkihez méltányos udvariasság felszíne mögé húzódott – idézte ünnepi köszöntője felütésében Mészáros Szilárd, a kulturális központ igazgatója is a hozzáértőt, Hegedűs Géza irodalomtörténészt –, és hozzátette: szívügyünknek érezzük, hogy intézményünk névadójára minden évben méltó módon megemlékezzünk.
 

– Mondhatni, már a születése is bibliai volt, amikor Ókistelekiszőlőben, szüleinek ötödik gyermekeként meglátta a napvilágot. Nyírségi szegény paraszt házába érkezett, ahol közvetlen közelségében tapasztalta meg a nyomort, a szegénységet. Édesanyja lelkésznek szánta, de a tanítóképző elvégzését követően először tanyasi iskolákban kezdte a munkáját. Ifjúkorától folyamatosan betegeskedett, de hajtotta a tudásvágy, autodidakta módon képezte magát, különösképpen a népi vallásosság megismerése foglalkoztatta. Példaképei Petőfi Sándor, Ady Endre, József Attila voltak. Kollégiumi vezető is lett, onnan került a megyéhez előadónak, majd Budapesten alkalmazták a Közoktatási Minisztériumban, később a Tankönyvkiadónál. Egyre gyakrabban tűnt fel a közéletben, az Új Hang közölte első verseit, majd 1956-ban József Attila-díjjal jutalmazták Ereszalja című verseskötetét – elevenítette fel Váci Mihály pályájának és munkásságának főbb állomásait az igazgató.

– Naplójában örökítette meg 1956 történéseit is. Az Élet és Irodalom (ÉS) munkatársa volt 1960-ban egy esztendeig, illetve az Új Írás folyóirat szerkesztőjévé választották, amely tisztséget haláláig betöltötte. Itt jelentek meg költeményei, így vált az ország legnépszerűbb költőjévé. Országgyűlési képviselő is volt 1963-tól haláláig, sokat utazott külföldre. Ezek az utazások a költészetére is nagy hatással voltak. Amikor egy kulturális delegáció tagjaként 1970-ben Vietnámban tartózkodott, itt hunyt el agyvérzés következtében váratlanul április 16-án. Budapest, Tiszavasvári, Székesfehérvár, és még számos település intézményei őrzik Váci Mihály nevét. 
MJ