A nemzeti összetartozás napja

Az első világháborút lezáró Párizs környéki béketárgyalások során az antanthatalmak Magyarországot példátlan módon, igazságtalanul feldarabolták, amelynek eredményeképpen a korábbi területének kétharmad része, lakosságának pedig egyharmada került az ország körül létrehozott új államok fennhatósága alá, ahol a szomorú sors és a jogfosztottság várt a magyar nemzetiségű emberekre.

Az 1919-20-as párizsi békekonferencián a győztes hatalmak Európa új rendjét kívánták létrehozni, a békediktátum feltételeit pedig a magyarok nélkül határozták meg. A béketárgyalásokra kijelölt, gróf Apponyi Albert, a magyar küldöttség vezetője csak 1920. január 16-án fejthette ki a magyar álláspontot három nyelven, két órán át, térképek és dokumentumok segítségével, történelmi és jogi érveket is hangoztatva – ám mindezt hatástalanul. A békefeltételeket végül 1920 májusában átadták a magyar félnek, amelynek hatására az eredeti küldöttség lemondott, így a diktátumot 1920. június 4-én, 16 óra 30 perckor a Simonyi-Semadam-kormány két tagja, Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és megbízott miniszter írta alá a versailles-i Nagy Trianon kastélyban. Az aláírás percében Magyarországon megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat, tíz percre leállt a közlekedés és az üzletek is bezártak.

A tizennégy részből, 364 cikkből és több függelékből álló békediktátum kimondta ugyan az ország függetlenségét, de új határait is megszabta. A döntés értelmében az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, Magyarország területét 282 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát pedig 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. Csehszlovákiához került a Felvidék egésze, a Kisalföld északi fele, valamint Kárpátalja. Romániához csatolták Erdélyt, a Partiumot és a Bánát keleti részét, míg Horvátország, Bácska, a Bánát nyugati része, Zala megye nyugati pereme, valamint a Muraköz és a baranyai háromszög a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került. A magyar államot ért területi és népességbeli veszteségeken túl iparának 38, nemzeti jövedelmének pedig 67 százalékát is elveszítette. 3,2 millió magyar lakos az új határokon túlra került – ráadásul a felük összefüggő tömbben a határ mentén. A haderő létszámát 35 ezer főben maximálták, megtiltották az általános hadkötelezettséget és a nehézfegyverzetet, valamint a fegyvergyártást is korlátozták. A diktátum szerint az országnak háborús jóvátételt is kellett fizetnie az általa okozott károkért, ezért zálogul lekötötték az állam minden vagyonát és bevételét.

A trianoni békediktátum – hogy éket verjen a magyar és az osztrák nemzet közé – Nyugat-Magyarország egy sávját Ausztriának ítélte, de a terület 1921 végéig magyar fennhatóság alatt maradt. Az osztrákok ugyan megkísérelték a terület megszállását, de mindenütt a magyar Rongyos Gárda ellenállása fogadta őket. Ennek eredményeképpen 1921. október 12-én Velencében aláírták az osztrák–magyar egyezményt, amelynek értelmében Nyugat-Magyarország egy része az osztrákoké maradt, de Sopronban és környékén népszavazást rendeltek el. Az 1921. december 14-16-i megtartott népszavazáson az akkor többségében németek által lakott városban végül fölényesen győzött a Magyarországhoz való hűség gondolata, ezért is szokták Sopront „a leghűségesebb város” jelzővel illetni. Ez volt a trianoni békediktátum egyetlen komolyabb területi revíziója, amit a nagyhatalmak is tartósan elfogadtak.

A trianoni döntés sokkolta a magyar társadalmat, a két világháború között az ország meghatározó külpolitikai célja a békediktátum revíziója lett. Mohács óta ez volt a legfájóbb seb, amelyet a magyar nemzet testén ejtettek, és teljesen természetes volt, hogy a Trianon utáni korszak magyar közvéleménye, nemcsak a hivatalos politika, hanem a szellemi élet és a magyarság legszélesebb tömegei sem fogadták el az igazságtalanságot.

2010 óta június 4-e nemcsak a trianoni békediktátum fájó emlékét őrzi, hanem a nemzeti összetartozás napja is, míg Nyíregyházán, 2021 óta, a trianoni nemzetcsonkítás minden egyes évfordulóján a Nemzeti összetartozás emlékműve emlékeztet arra, hogy hiába a 103 esztendővel ezelőtti gyalázatos tett, a magyar nemzet él, máig fennmaradt, és határokkal szétszabdalva is összetartozik. Dr. Holmár Zoltán történész