Búcsú negyedszázad játék után

Május 18-án a DVSC utánpótláscsapata ellen lépett utoljára pályára Vakarcs Krisztina, a Mátészalka NB II.-es gárdájának játékos-edzője. A mérkőzésen három góllal járult hozzá a sikerhez, melyek játékos-pályafutása utolsó találatai is voltak egyben. Kriszta 25 év aktív játék után úgy döntött, itt a vége, befejezi.

– Az utolsó év nehezen indult, régóta érlelődött bennem ez a döntés, szeretek kézilabdázni, de a pályán már nem tudtam azt nyújtani, amit elvárok magamtól. Eljött hát az én időm, hogy megálljak, és köszönetet mondjak a szurkolóknak és edzőimnek – indokolta döntését a rutinos játékos.

Nem kerülték el a sérülések

– Általános iskolai osztályfőnököm, Ficsor Mihályné javaslatára kezdtem el sportolni Nagyecseden, több mindent kipróbáltam, végül a kézilabda mellett döntöttem. Középiskolás tanulmányaimat Kisvárdán folytattam, és természetesen a sportot sem hagytam abba.

Érettségi után Berzsenyi Mária vett szárnyai alá, mert tetszett neki a játékom, tehetségesnek tartott, hívó szavára a Tiszaújváros NB I./B-s csapatába igazoltam – tekintett vissza a kezdetekre Vakarcs Krisztina.

– Sikerült megnyernünk a bajnokságot, és még a válogatottba is meghívtak, de elszakadt a térdszalagom, így nem tudtam magamra ölteni a válogatott mezt. A következő szezonban a szintén NB I./B-s Mátészalkára igazoltam, ahol a megyei szövetség 2006-ban a legeredményesebb sportolónak választott meg.

Ebben az időszakban futott be az első élvonalbeli ajánlat, amit el is fogadtam, és Makóra igazoltam, majd fél év múlva váltottam, az Óbudai Goldberg játékosa lettem. Sajnos a sérülés itt sem került el, ezúttal a másik térdemben szakadt el a szalag, ismét kényszerpihenő várt rám.

– 2008-ban hazaköltöztem, és mátészalkai színekben folytattam a sportot, de a sérülés itt sem került el, már a hatodik műtét és újabb pihenő következett – sorolja tovább gazdag pályafutásának állomásait.

– 2013-ban, két év kihagyás után a megyei I. osztályban Mátészalkán és NB II.-es kisvárdai csapatban játszottam, mellette pedig beiratkoztam az edzői tanfolyamra.

Átadná a tapasztalatát

– A következő évben porcsérülést szenvedtem, így az edzői feladatokra koncentráltam – folytatta. – Aztán újabb esélyt adtam magamnak, és beálltam a sorba, edző és játékos is voltam, ami nem egyszerű fel­adat, de azt gondolom, sikerült megugranom, hisz bajnokságot nyertünk!

A mögöttünk hagyott szezont ezüstéremmel fejeztük be, ami igazán szép siker ebben az erős mezőnyben.

– Nem távolodok el teljesen a kézilabdától, a mátészalkai utánpótlásban kamatoztatom tapasztalataimat, de sokat tudok meríteni majd a Berzsenyi Máriától és a Kovács Pétertől tanultakból is, ők voltak azok az edzők, akik a legnagyobb hatással voltak rám pályafutásom során – zárta gondolatait Vakarcs Krisztina.

BB