Rudolf Gergelynek ez a világ közepe

Nem csak a helyszínen szurkoló több mint hatvanezer focibarátnak volt jeles ünnep a péntek, a Puskás Aréna avatója. A tévékészülékek előtt is nagyon sokan voltak kíváncsiak az uruguayiak elleni barátságos mérkőzésre.

A meccs előtti ráhangoló tévéműsorban mikrofonnal a kezében tűnt fel Rudolf Gergely. Az aktív labdarúgástól már visszavonult, Nyíregyházán élő volt válogatott ebben a szerepkörben is profi volt.

Először tizenhárom évesen

– A sporttévé gyakorta kér fel szakértőnek bajnoki és nemzetközi kupameccseken. Ez alapján jött az ötlet, hogy a stadionavatón is mikrofon legyen a kezemben. Egy kicsit izgultam, mert egy igen fontos esemény részesei lehettünk, szerencsére az első beszélgetés után elmúlt a lámpaláz. Nagy élmény volt, ezt is szeretem csinálni.

A harmincnégy esztendős Rudolf Gergely többször is pályára léphetett a Népstadionban. Egyrészt címeres mezben, másrészt a DVSC színeiben a Bajnokok Ligája csoportkörében is. Az első élménye mégis ettől régebbi.

– Tizenhárom éves voltam, amikor meghívtak a korosztályos válogatottba – pillantott vissza több mint két évtizedre Rudi, ahogyan sokan becézik. – A találkozónk a Népstadionban volt, onnan indultunk tovább Dunavarsányba. Amikor megérkeztem a Népstadionba, csak ámultam, óriási élményt jelentett az, hogy ott lehettem. Csak ültünk a többiekkel, ámuldoztunk, egymáshoz is alig mertünk szólni. Nekem akkor a világ közepét jelentette. Aztán jó néhány évvel később a felnőttválogatott tagjaként többször is játszhattam a legnagyobb hazai stadionban.

Rudolf Gergely a felnőttválogatottban huszonnyolcszor szerepelt és tíz gólt jegyzett. A Népstadionban nyolcszor játszott, elsőként 2008-ban egy barátságos meccsen Montenegró ellen. Aztán 2010-ben duplázott a San Marino ellen 8–0-ra megnyert Eb-selejtezőn, 2011-ben az Izland elleni barátságos és a Svédország elleni Eb-selejtezőn is a kapuba talált. Utóbbi a kilencvenedik percben történt, ez volt a győztes gól (2–1), és a meccs legjobbjának választották.

– Az első válogatott-mérkőzésemen Montenegró ellen úgy izgultam, hogy a Dárdai Palitól kapott labdát kivezettem az oldalvonalon túlra – folytatta az időutazást Rudolf Gergely. – Aztán persze elmúlt a lámpaláz, de csak az és akkor, mert a népstadionbeli, a hatalmas szurkolótáborok előtt játszott találkozók a felejthetetlen emlékek közé tartoznak – így Rudolf Gergely.

A DVSC színeiben a nemzetközi porondon is letette névjegyét. Hat selejtezőt játszott a Loki a 2009–10-es szezonban, Rudolf Gergely mindannyiszor pályára lépett.

A csoportkörben focizott a Liverpool, a Lyon és a Fiorentina ellen, utóbbi ellen gólt szerzett a Népstadionban, végül három találattal zárta a BL-csoportkört.

Liverpool, Fiorentina...

– A Bajnokok Ligájában is a Népstadionban játszottunk, mert a debreceni stadion akkor még nem felelt meg a követelményeknek. Igen jegyzett csapatok ellen játszhattam, ismét csak több tízezer szurkoló előtt – így Rudi.

Pénteken pedig felléphetett a Puskás Arénában, igaz, már nem támadóként, de az élmény így is fantasztikus volt.

– Az első, ami megfogott, az, hogy kívülről nagyon hasonlít a Népstadionra, a tervezők nagyon sok elemet meghagytak. Belülről viszont már teljesen modern, minden szempontból világszínvonalú. Ami számomra mindig is fontos volt az a fű, ez pedig parádés, egy gombostűfejnyi lukat nem lehet találni a gyepszőnyegen. Itt nem lehet a pályát hibáztatni, nagyon gyönyörű, azt szeretném, ha minél több telt házas meccset rendeznének itt, és jövőre az Eb-döntőn is játsszon itt a válogatott – így Rudolf Gergely.

ML