Jegyzet: Ott szakad, ahol gyenge

Beleégett a retinánkba a látvány, a szívünkbe és a lelkünkbe a rettenetes éjszakáról elmondott minden mondat. A West-Balkánban történt tragédia megdöbbentő és megrendítő módon ébresztette rá az országot, hogy többet kell tenni, előírni és elvárni, betartani és betartatni annak érdekében, hogy többé ne fordulhasson elő hasonló borzalom. Bednárik Mónika jegyzete.A mérhetetlen társadalmi felháborodás a törvényhozókat a jogszabályok gyártásra ösztönözte, a hivatalos szerveket pedig aprólékos ellenőrzésre. Hónapokig mindenki a vészkijáratot kereste, a menekülési útvonalat jelző nyilakat kutatta, ha belépett egy szórakozóhelyre. A bulizások néma kísérője lett a félelem, a tudatalatti vészcsengő- üzemmódra váltott, s ha kettőnél több emberrel több állt mellettünk, úgy érezetük, nincs elég levegő.

A rettenetes éjszaka óta eltelt több mint két év csillapította a félelmeinket, oldotta a szorongásainkat, s ehhez az is kellett, hogy a hírek rendre beszámoltak arról, hogy hány szórakozóhelyet büntettek meg vagy zártak be, mert a tulajdonosok vagy üzemeltetők naivan (vagy inkább nagyképűen?) azt hitték, a törvény rájuk nem vonatkozik.

Ha hiszek abban, hogy mindenki a törvény betűje szerint jár el, akkor sem feledkezhetünk meg, a magáról mit sem tudó, ájulásig alkoholba merülő emberről, aki – sajnos – néha azt sem tudja, hol jött be, nem azt, hogy merre van a (vész)kijárat. Ha időben kitessékelik és hazaküldik az ilyen figurákat, akkor talán nem a leggyengébb szemnél szakad a lánc, s nem lesz többé, ami a retinába égjen.

- Bednárik Mónika -