Életben tartja a színésztársadalmat

Nyíregyháza - Makk Károly szerint a Vidor fesztivál egy várost lélegeztet.A színházbüfé udvarán egy pohár bor mellett beszélgettünk Makk Károllyal, aki ötödik éve zsűri elnöke a Vidor fesztivál színházi versenyprogramjának. Készségesen válaszolt előbb a helyi televíziók, rádiók munkatársainak kérdéseire, a felhajtás végén pedig mosolyogva paskolta meg a mellette lévő szék ülését, s kedves hangon csak annyit mondott: beszélgessünk egy kicsit.

– Örkény István, Bacsó Péter és jómagam írtuk filmmé anno az Erkölcsös éjszakát. A bemutató után évekig piszkált minket Bacsó, hogy kellene ebből a jópofa Hunyadi-novellából csinálni valamit az Operett Színháznak. Többször leültünk, össze is hoztuk, csak azt nem tudtuk, ki rendezze meg. Bennem ugyan végigfutott, hogy elvállalom, aztán az, hogy mégsem. Ajánlottak egy fiatal rendezőt, aki eleven volt, kedves, viccesen mondtam is neki, hogy innentől kezdve minden felelősség az öve, ha baj van, akkor is kiállunk mellette, de siker esetén üzembiztosak vagyunk.

Rengeteg propozícióval állt elő, mire végre megállapodtak. Őszintén szólva kíváncsi voltam, hogy mit fog csinálni ez a fiú, ha túljut az első tíz éven. Hát, túljutott – mesélt derűsen Tasnádi Csabával, a Móricz Zsigmond Színház direktorával kapcsolatos első benyomásairól, megismerkedésükről a Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró.– Nem győzöm hangsúlyozni a Vidor fesztivál páratlanságát – tette hozzá Makk Károly –, amit az ad, hogy jön egy színházigazgató, aki a kuratóriumot és heves demokratikus vitákat mellőzve összegyűjti a darabokat, ezzel pedig egy várost lélegeztet.

Kérdésünkre elmondja, bár nem sok külföldi színházi fesztiválon járt eddig, Franciaország egy-két vidéki városában gyűjtött a nyírségihez hasonló tapasztalatokat. – Az emberek közvetlenségére, játékos kedvére, életszeretetére gondolok, ahogy ott is kint ülnek a tereken egy-egy színházi eseményen, mint Nyíregyházán. Azt érzem, a fiatalok ugyanúgy ambiciózusak, ugyanúgy arra törekednek, hogy játszhassanak, s mint ahogy itt is, vannak jó és kevésbé jó produkciók.

Ami jelentős különbség, hogy ők komoly támogatást kapnak, és nemcsak a várostól, a megyétől, hanem a társadalom azon részétől is, amelyik úgy érzi, visszaadhat valamit, valamennyit abból, amit az élettől kapott. Ebben az országban annyi mindenre megy el a pénz… El kellene jönnie ide valakinek az elejétől a végéig, megnézni az előadásokat, kicsit büfézni, egy-két művésszel beszélgetni, látni, hogy a színésztársadalom jelenlegi képviselőit mennyire életben tartják és doppingolják az ilyen rendezvények.

Ha már szóba kerültek az előadások, arra kértük az ítészek vezetőjét, mondjon véleményt az idei versenyprogramról. – Mintha a tavalyi egy kicsit mozgalmasabb, színesebb lett volna. Nem tudom, hogy ez az átlag, amiből meríteni lehetett, vagy szándékos a választás. A cél azonban a szórakoztatás, és ahogy én látom, ez teljesül is. A zsűrinek minden évben döntenie kell, én pedig arra törekedtem, hogy az utolsó ne a bánat napja legyen, hanem mindenki érezze, hogy itt törődnek vele. Itt nem pénzről vagy leendő szerződésekről van szó, hanem az érzésről.