Kívül kőkemény, belül csupa szív

Újfehértó - Interjú: Csukrán Mihállyal, aki egy személyben sportoló, edző, pályatulajdonos, tömegsportszervező, Guinness-rekorder, rokkantnyugdíjas és mecénás.

Egykoron a jobb egyenesétől rettegtek az ellenfelek, majd aztán különc sportteljesítményével hívta fel magára a figyelmet, hiszen hátrafelé haladva, ugrókötelezve futotta le a maratoni távot. Volt szkanderbajnok is az újfehértói Csukrán Mihály, majd aztán a telkén épített sportpályával lepte meg a környezetét, ahol főleg hátrányos helyzetű, kallódó gyermekek focizhatnak, súlyt emelhetnek, valamint az ökölvívás alapjait is megtanulhatják tőle.

Melyik sportteljesítményére a legbüszkébb?

Csukrán Mihály: A legtöbben azt a választ várnák tőlem, hogy amikor 1992-ben a Vasassal ökölvívásban csapatbajnokságot nyertem, hiszen akkor együtt bokszolhattam Kovács ,,Kokó" Istvánnal is. Én azonban két másik sporteseményre vagyok inkább büszke. Három évvel ezelőtt, 54 évesen itt a Csukrán pályán hivatalos mérkőzésen aranyérmet nyertem egy hajdúböszörményi fiú ellen. A srác tőlem jóval fiatalabb volt, két súlycsoporttal feljebb játszott, mégis sikerült legyőznöm. A másik különleges teljesítményem az a Guinness rekord volt, amikor 1993-ban Budapesten a Mars Maratonit hátrafelé és ugrálókötelezve futottam le.

Így utólag visszagondolva, ha nem hagyja abba a versenyszerű ökölvívást, vihette volna többre, juthatott volna ki világversenyekre?

Csukrán Mihály: Egy szakember nyilatkozta egyszer azt, ha tovább folytatom a bokszolást, világbajnok lehettem volna. Szecskó Tomi is azt mondta, ha nem a maratoni futással foglalkozom, többször is elhódíthattam volna a világbajnoki címet, mert nagy a teherbírásom.

Tulajdonképpen miért hagyta maga mögött Budapestet és az ökölvívást?

Csukrán Mihály: Családi okok miatt haza kellett jönnöm. A szüleim betegek voltak, kellett valaki, aki gondozza őket. Édesanyám ágyhoz kötött beteg volt 25 éven keresztül, édesapámnak pedig le kellett vágni a lábát 2003-ban. Két éven keresztül az ölemben hordtam ki a WC-re, míg aztán sikerült szereznünk a számára egy kerekes széket.

Hogyan született meg a „Csukrán-pálya”?

Csukrán Mihály: Amikor hazajöttem Budapestről, volt egy kis megtakarított pénzem. A szülői háztól nem messze vásároltam egy telket, mert az volt a tervem, hogy építtetek egy lakást. A súlyemeléshez építettem egy bódét, illetve lebetonoztam egy kis részt. Akkor jött az ötlet, hogy lehetne itt egy kis betonos focipálya a környék fiataljai számára. Így is történt: nem csináltuk meg a házat, a helyén focipálya épült, s elkezdtem fiatalokkal foglalkozni: súlyt emeltünk és bokszolást tanítottam nekik a focizás mellett.

A további részletek a Kelet-Magyarország 2014. augusztus 12-i számában.