Jegyzet: Kártyázunk

Misi az MTK-ra esküdött, és egy novemberi napon kitalálta, átmegy Diósgyőrbe, hogy élőben láthassa kedvenc csapatát. Egyedül foglalt helyet a vendégszektorban – no ja, 1991-ben még a kék-fehéreknél sem volt divat az ultramozgalom. Bodnár Tibor jegyzete.

Hemivel mi az NB II-es idők alatt is megmaradtunk szparistának, de azért ha úgy tartotta kedvünk, olyan meccseket is látogattunk, amelyen nem volt nyíregyházi jelenlét. A fővárosi színházlátogatás alkalmával még belefért, hogy az Advent a Hargitán előtt kimenjünk az Újpest–Haladásra, persze biztosra mentünk, és délelőtt bejártuk az útvonalat a szállásunktól a Megyeri útig, hogy biztosak legyünk benne: visszaérünk az indulásig a bázisra.

Sem Misinek, sem pedig nekünk nem volt szükségünk klubkártyára, mégis biztonságban éreztünk magunkat, pedig akkor valamivel többen foglaltak helyet a futballstadionok lelátóin, mint mostanában (mínusz MTK-szektor, ugyebár).

Tartani lehet tőle, a klubkártyarendszer hétvégi életbe lépésével méginkább csökkenni fog az amúgy sem magas nézőszám. Talán még nem késő belátni: a kártyázás nem futballpályára való. Azt mi is meghagytuk a meccsek utánra – baráti társaságban.

Bodnár Tibor