2009.06.17. 08:28
Alulról indultak, magasra jutottak
<p>Kis falu, nagy csapattal. Alig nyolcszáz lelket<br /> számló település „termelte<br /> ki” a megyei másodosztály Sandra<br /> Bútor-csoport bajnokát – a<br /> százötvennyolc gólt szerző<br /> Sonkád örömfutballal pipálta le<br /> riválisait.</p>
A lelkes amatőrök profi módon
teljesítettek, jóllehet az
edzésmunkát nem vitték
túlzásba, a frontemberek rutinja aranyat
ért. Szó szerint. No persze, mindez nem
jöhetett volna létre, ha a többiek nem
szántják fel a pályát, az
elengedhetetlenül szükséges
háttérről pedig az
elöljárók gondoskodtak.
– Utólag elárulhatom, télen
összeült a vezetőség, és
bár korábban nem volt cél a
bajnoki cím, akkor már
egyértelműen kimondatott: ha lehet, meg
kell szerezni az első helyet – taglalta
Bandics László, a
Sonkád
játékos-edzője. – Nem
hangoztattuk, de ennek rendeltünk alá
mindent. Ehhez annyit feltétlenül
megjegyzenék, a sonkádi csapat
igazából 2005-ben állt össze,
akkor érkezett Kálló
Attila, Bíró Tamás
és jómagam, majd később
csatlakozott Varga Szabolcs is, aki
hazatért Amerikából.
Két év alatt felküzdöttük
magukat a megye kettőbe: elmondhatjuk, négy
esztendő során legalulról indulva
három bajnokságot nyertünk. , a
Nagyszekeres és a
Nyírmeggyes végig a nyakunkon
volt, ősszel pedig még a
Nábrád is szorongatott minket, tavasszal
viszont már nem hibáztunk: egyetlen
döntetlent játszottunk a
Tiszakóród ellen, a többi
meccset hoztuk. Nem is fért volna bele
egy botlás sem, olyan szorosan követett
minket a Nagyszekeres...
Bandics László a
jövőt is érintette, noha még
nem lát kristálytisztán ebben a
témában...
– Nem titok, gyakorlatilag
örömfutballra törekszünk,
megpróbálunk szépen,
gólaratörően játszani. Sajnos,
nagy érvágás, hogy a szezonban
több mint ötven gól szerző
Varga Szabolcs ismét
abbahagyja, visszatér Floridába, de
megígérte, Sonkádon fejezi be
pályafutását... Az
elkövetkező napokban eldől, hol
folytatjuk. Elsősorban az
utánpótláscsapatok
megszervezése jelenti a legnagyobb gondot, ami
már kötelező a megyei első
osztályban, egyébként mindent
további nélkül
vállalnánk az indulást. Ezt kell
megoldani valahogy... Mindenesetre szeretnénk
megköszönni az önkormányzat,
polgármester úr, a szurkolói klub,
és mindazok segítségét,
akik nélkül csapat nem juthatott volna
ideáig.
- Koncz Tibor -