Baktalórántházi unikumok

A Baktalóránt­háza VSE az egyedüli csapat az NB III. Tisza-csoportjának mezőnyében, amely le tudta győzni az ÚSE-Nagykállót (kétszer is, az újoncnak csak az a két veresége van az egész bajnokság során), illetve tavasszal kétvállra fektette a Kemecsét. Utóbbi csapat tizenegy győzelemmel és egy döntetlennel a háta mögött utazott Baktára, ahol a meccs elején vezetéshez is jutott, ám a házigazda végül fordított (2–1), megszakítva a Kemecse nagy sorozatát, és nehéz helyzetbe hozva a két héttel ezelőtti éllovast a bajnoki címért vívott harcban.

Semlegesítette a gólvadászt

Hogy a Bakta újabb bravúrral jelentkezett, abban elévülhetetlen érdeme van Tolnai Tamásnak. A védőként és középpályásként egyaránt bevethető futballista fejelte az egyenlítő gólt, edzője, Tóth János pedig – a kapus Marics Istvánnal egyetemben – a mezőny egyik legjobb játékosának jelölte a meccs után. Vajon mivel érdemelte ki az elismerést a baktaiak 20-asa?

– Vélhetően azzal, hogy sikerült betartanom a mester taktikai utasítását – válaszolta meg a kérdést Tolnai Tamás. – Az utóbbi időben az jut nekem osztályrészül, hogy az ellenfelek legveszélyesebbnek tartott játékosait követem árnyékként, ezúttal Fekete Gábort kellett semlegesítenem. A jelek szerint sikerrel, hiszen vetélytársam a tavaszi szezonban most először nem talált be a kapuba. A gólom csak hab volt a tortán, és igazából Szabó Róbert érdeme az egész, hiszen a beívelés után számítottam rá, hogy megnyeri majd a fejpárbaját, és a begyakoroltnak mondható figura végén nekem csak annyi dolgom volt, hogy a megfelelő helyre érkezzek.

Még egy baktai unikum: Tóth János legénysége az egyedüli a mezőnyben, amely oda-vissza képes volt legyőzni a Kemecsét. Mivel bajnokesélyes ellenlábasról van szó, Tolnaiék ezekkel a sikerekkel alaposan beleszóltak az elsőségért vívott harcba.

– Ha így nézzük, akkor valóban megállja a helyét az állítás, de az igazi az lett volna, ha mi is ott tolonganánk azon csapatok között, amelyek az aranyéremért hajtanak – így a 23 éves futballista. – Ha egy-két győzelemmel több állna a nevünk mellett, akkor most mi is ebbe a körbe tartoznánk. Igazából a bajnokság elejét szúrtuk el, amikor hazai pályán több váratlan vereséget is szenvedtünk, az ősz második felének eredményességére és a tavaszi teljesítményünkre már nem lehet panasz. Bízom benne, hogy a Kemecse elleni győzelem a hátralévő két meccsre is lendületet ad, és az újabb győzelmekkel még feljebb kapaszkodhatnánk a tabellán.

Tolnai Tamás a harmadik szezonját tölti a baktai csapatnál, így már-már hajlamosak vagyunk megyebelinek tekinteni őt. Pedig máshonnan vezetett ide az ő útja.

– Salgótarjáni vagyok, de a futball miatt már egészen fiatalon, tizenhárom évesen Budapestre, az Újpesthez kerültem – vázolta „önéletrajzát” Tolnai Tamás. – A korosztályos csapatok mellett egy alkalommal az élvonalban is lehetőséget kaptam, Mészöly Géza állított be a csapatba. Aztán Baktalórántházára kerültem, jól érzem itt magam, a futball mellett dolgozok is, jól van ez így. Olyan szintre már aligha jutok el, mint amikor az Újpest első csapatának keretéhez tartoztam, de azért még vannak ambícióim a futballban.

A játékos szombati teljesítménye legalábbis erre enged következtetni.

- Bodnár Tibor -