Együtt robogunk a totális kiégés felé

Helyezkedjenek el kényelmes pozícióban a széken ülve, hunyják le a szemüket, majd lassan számoljanak el magukban húszig, és figyeljék a lélegzetvételüket! – hangzott a lágy, kellemes utasítás Balajthy Ramónától a rezzenéstelen csendben. A komótos légzés segített ellazulni, s a mindent elengedő állapotban a gondolatok helyett a figyelem és az összpontosítás vette át az irányítást.

Nem kellett foglalkozni semmi mással, mindössze a légzés ritmikusságával, s a nyugvó, stabil állapot kizökkentette a jelenlévőket a rohanásból, a napi fásultságból, a stresszből.

Ez a relaxáció lényege! A teremben ülő egészségügyi dolgozók jóleső érzéssel élték át a békés pillanatot. – Naponta legalább húsz percig kellene gyakorolni ezt az állapotot, hogy a lélek megnyugodjon, legyen idő megkeresni a mindennapi stresszforrás okait, legyen energiánk feltöltődni az újabb „megküzdésre” – hangzott el a jó tanács a pszichológustól.

Növekvő feszültségkupac

Ahol emberekkel foglalkoznak, ahol szoros határidők feszítenek, kevés a szabadidő, folyton elérhetőnek kell lenni, és folyamatos megújulást várnak el a munkahelyen, nehéz helytállni, nagy a nyomás, a feszültség. Erre a problémakörre fókuszált a Pszichoázis – Megoldási utak a mindennapokban címet viselő rendezvényén a Nyíregyházi Járási Egészségfejlesztési Iroda.

Három egymásra épülő előadást hallhattak az egészségügyi dolgozók, amelyek a stresszről, a depresszióról, a megküzdési stratégiákról (érintve a szenvedélybetegségek kialakulását) és a munkahelyi kiégésről szóltak. Ezek a pszichikai problémák mint láncreakció egymásból is következhetnek.

– Az, aki valamikor szívesen, lelkesen dolgozott, egy nap arra ébred, hogy semmi sem jó neki, nem szeret bejárni a munkahelyére, unott, nem érdekli munkája: kiégett. A kiégés egy olyan betegség, melyet a nem megfelelően kezelt, krónikus munkahelyi stressz okoz, ma már a legtöbb szakma ki van téve veszélyének.

Ciklusokban jelentkezik: a kezdeti fellángolásból a végső kimerülésig tart. Bármelyik fázisban is észleljük, szükséges beavatkozni. Legfőképp ott, ahol emberekkel érintkeznek nap mint nap – hangsúlyozta Balajthy Ramóna, a Jósa András Oktatókórház pszichológusa. Hozzátette, már csak azért sem érdemes figyelmen kívül hagyni a kollégát, mert ragadós.

– Olyan, mint amikor egy gyufaszál kigyullad, a körülötte lévő is mind lángra kap. Persze,

csak az tud kiégni, aki valaha „égett”:

lelkesen, odaadással végezte munkáját, de a csapdákat nem vette észre: túlvállalta magát, esetleg túlzott elvárásokat állított fel saját magával szemben.

Megelőző lépések

Alapvető emberi tulajdonság, hogy az újra vágyunk, ezért a szakmai megújulás lehet az egyik kiút e civilizációs betegségből, amiért sokat tehetnek a munkaadók is, ugyanis akkor tudják egészségben tartani dolgozóikat, ha továbbképzésekre, tréningekre, önismereti órákra küldik őket, variálják feladatköreiket. Ez az egyik prevenciós faktor, s sok minden áll az egyénen is.

– Mielőtt teljesen felmorzsolja magát az életunt, egyébként kiváló szakember, próbáljon meg feszültségmentesen kommunikálni a munkahelyén, fontos, hogy legyenek olyan munkatársai, akikkel szorosabb a kapcsolata, egy hullámhosszon vannak, akikre támaszkodva hatékonyabb a munkavégzése, és tanuljon meg nemet mondani a pluszfeladatokra, építse kapcsolatait, töltsön több időt családjával – tette hozzá Balajthy Ramóna.

Tiszta vizet a pohárba!

Balajthy Ramóna szerint segítheti a kiégésből való kilábalást, ha tisztázzuk saját motivációinkat. – Miért dolgozom ott, ahol dolgozom? Hová szeretnék eljutni, milyen lehetőségeket nyújt számomra a munkám? Mi a célom, meddig szeretnék ott maradni?

Hiszen ma már nem feltétlenül „parkolnak” hosszasan egy helyen a dolgozók, bátrabban váltanak. Az új impulzusok jól hatnak a kiégés ellen is. S bár nekünk itthon rendkívül idegen gyakorlat, szinte elképzelhetetlen, de külföldön például az egészségügyben 5 év munka után 1 év pihenőre elmehet a dolgozó, mialatt például továbbképzi magát.

KO