Nincs ünnepnap, de nem adná fel hivatását

Igazolás a „betegségről”

Az édesapa, id. Szakács Zoltán fontos szerepet játszott abban, hogy fia megszerette a lövészetet, de meghatározó szerep jutott neki gyermeke pályaválasztásában is.

– Amint járni tudtam, szinte mindig mentem édesapámmal az erdőbe, a határba, nagyon megszerettem a természetet. Bizony, gyakran szívesebben mentem vele, mint az iskolába, gyakran vittem szülői igazolást, hogy beteg voltam. Az általános iskola elvégzése után Hajdúböszörményben tanultam erdészet és vadgazdálkodás szakon, majd elvégeztem a Debreceni Egyetemen a vadgazdamérnöki szakot is – mesélte a közel húsz éve hivatásos vadászként dolgozó szakember.

Hobbi, szenvedély a munka

– Hogy miért szeretem ezt a munkát? Ha az ember azt csinálhatja nap mint nap, ami a hobbija, ha az a munkája, ami a szenvedélye, az boldogsággal tölti el, attól nincs nagyobb ajándék. Ennek a szerteágazó munkának valamennyi részét szeretem. Úgy ismerem a vadállományt, mint más otthon a baromfiudvart. Vigyázok rájuk, s a tervszerű gazdálkodás keretében törekszem a minőségi és a mennyiségi fejlődésre. Nincs ünnepnap, nincs karácsony, menni kell folyamatosan, hogy a vadállományról naprakész információim legyenek, mindezek ellenére ezt a hivatást nem adnám fel semmiért sem.

MML