Kétéves kislányt és apját mentette ki a roncsból a hős szóvivő

– Bombasztikus mennyiségű adrenalin szabadult fel, azonnal tapostam a féket, téptük ki a biztonsági övet és rohantuk az autóhoz. Ilyen helyzetben nem mérlegel az ember – eleveníti fel lapunknak Szabóné Berki Bianka az M0 autóúton Üllő térségében december 12-én kora délután történteket.

Épségben hagyták el az autót

A rendőr százados neve ismerősen csenghet olvasóinknak, hiszen néhány éve a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság helyettes szóvivőjeként tájékoztatott az állomány munkájáról, eredményeiről, most egy saját „esetről” kérdezzük.

– Szóvivőként jártam már rengeteg helyszínen, azok azonban „mindig készen voltak”, ez most előttem, a szemem láttára történt. Egy ilyen esemény szemtanújának lenni megrázó; látni, ahogy megpördül az autó és a következő pillanatban iszonyatos erővel becsapódik az árokba – meséli az érzésekről a százados, aki nem hitte, hogy a roncsból élve kimenthető bárki. De szerencsére a 32 éves apuka, és a 2 éves kislánya is épségben hagyta el az autót.

– Amikor kiderült, hogy egy kisgyermek is van a kocsiban, rettentő aggodalom fogott el, mert van egy három éves kislányom, s ilyenkor rögtön arra asszociál az ember, hogy egy csöppségnek miért kell ilyet megélnie – mondja Szabóné Berki Bianka és egyértelmű volt, hogy az elsődleges és legfontosabb a kicsit biztonságba tudni, majd az apukát is kimenteni.

– Nagy szerencse, hogy nem szorultak be a járműbe, nekünk is könnyebb volt így a helyzetünk, nem kellett várakoznunk a mentésre – magyarázza a nyíregyházi születésű Bianka. Az autót ő vezette, mellette ült a barátnője, aki a Heim Pál Gyermekkórházban ápoló, valamint a férje, aki készenléti rendőr, s szerencsére arra járt két, a BRFK XVIII. kerületi rendőrkapitányságán dolgozó rendőrnő is, akik azonnal megálltak.

Csak rendőr akart lenni

– Mindent együtt csináltunk, felváltva telefonáltunk, irányítottuk a forgalmat, az apukát és a gyereket nyugtattuk, míg ki nem értek a kollégák – foglalja össze a történteket Bianka, akiről mindenki tudja, nem tud elmenni szó nélkül egy bajbajutott mellett, legyen az ember, vagy bármilyen élőlény.

– Nagyon szeretek segíteni – ismeri el a százados –, és ezt úgy borítékoltam magamba, hogy megvolt a mai napi jó cselekedet, de egyfajta isteni, karácsonyi ajándéknak is tekintem, hogy abból az autóból mindketten épségben kiszálltak és mi a részesei lehettünk a mentésnek – jegyezte meg Bianka, aki 24 éves koráig élt Nyíregyházán, azután került Budapestre.

– Amióta az eszemet tudom, rendőr akartam lenni, ezért a tanulmányaimat is úgy rendeztem, hogy egyszer az álmom valóra váljon. Testnevelés tagozatra jártam a Vasvári Pál Gimnáziumba, majd az akkor még Nemzetvédelmi Egyetemen diplomáztam – mondja a pályafutása kezdetéről Szabóné Berki Bianka. Annak idején fegyveres biztonsági őrként szerelt fel a rendőrséghez, majd nagyon hamar a megyei rendőr-főkapitányság helyettes szóvivője lett.

– Nekem teljesen mindegy volt, járőr, nyomozó, elemző-értékelő vagy vizsgáló leszek, csak rendőr legyek. Annyira megszerettem azonban a szóvivői szakmát otthon, hogy 2013-ban kommunikációs területre jöttem az Országos Rendőr-főkapitányságra, jelenleg a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője vagyok, és büszke arra, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében kezdtem ezt a munkát.

Bárkinek szívesen segít

– Nagyon szeretem Nyíregyházát, a megyét, a férjem szülei és nagyszülei még itt élnek, ezért rendszeresen járunk haza a férjemmel és a kislányunkkal – teszi hozzá a százados, és nevetve meséli, hat vagy hét éves lehetett, amikor a játszótér közelében talált egy kóbor kiskutyát.

– Hazavittem és hetekig etettem, gondoztam, sétáltattam, később elajándékoztuk egy családnak. Ez belém van kódolva; bármikor, bárkinek szívesen segítek. Nem keresem az ilyen helyzeteket, de ha megtalálnak nem lehet elmenni mellettük – jegyzi meg Bianka, és elárulja azt is, a szintén nyíregyházi születésű és ugyancsak rendőr férje, és a kislánya is ugyanilyen segítőkész.

BM