Akciófilmbe illő jelenet a hídon: ugrás közben kapta el az öngyilkosjelöltet a rakamazi rendőr

Nagy port kavart a hír néhány napja: ugrás közben kapott el egy férfit a tokaji Tisza-hídon egy rakamazi rendőr. Buzsik Attila zászlós ösztönösen ragadta meg a kezet, ami egy pillanattal korábban még a korlátba karolt, s minden erejét megfeszítve tartotta a víztükör felett kapálózó férfit, akit végül egy szabadnapos
mentőssel húztak vissza a hídra. A Rakamazi Rendőrőrs munkatársa elmesélte, hogyan élte meg a történteket.

Az akciófilmekben visszatérő jelenet, amikor a főhős az utolsó pillanatban elkapja a társa kezét, mielőtt az a mélybe zuhanna, s minden erejét összeszedve visszahúzza. A heroikus tettet látva sokan csak legyintenek, mondván, lehetetlen megtartani egy felnőtt embert fél kézzel, miközben az kapálózva küzd az életéért. Nos, a rakamazi rendőrőrs zászlósa, Buzsik Attila nemrégiben rácáfolt a szkeptikusokra. 

Meg akart halni 

– Érkezett egy bejelentés, valószínűleg egy kamionos jelezte, hogy látott egy férfit, aki lábbal kifelé ült a tokaji Tisza-hídon, s úgy gondolta, hogy le akar ugrani. Azonnal kocsiba ültem, és alig négy perc alatt oda is értem. Ahogy közeledtem, láttam, hogy a férfi már átmászott, egy kézzel karolt a korlátba és a víztükör felé hajolt. Megfordultam, bekapcsoltam a megkülönböztető jelzést, közben pedig azon gondolkodtam, mit tegyek: beszéljek hozzá, próbáljam meg rábírni, hogy másszon vissza magától, vagy egyetlen szó nélkül kapaszkodjak bele, és akadályozzam meg abban, hogy leugorjon? Amikor odaléptem, nem is nézett felém, úgyhogy azonnal döntöttem: megragadtam azt a karját, amivel a híd korlátjába kapaszkodott. A férfi abban a pillanatban lelépett a tíz centi széles párkányról, amin addig állt… – idézte fel a március 18-án történteket a 37 esztendős rendőr. 

– Szinte felfoghatatlan volt az egész helyzet, minden erőmmel szorítottam, miközben próbálta lefejteni a kezemet az övéről, és azt kiabálta, hogy engedjem el, mert meg akar halni. Nem tudom, mennyi ideig tartottam így a víz felett a kapálózó férfit, de még a közbelépő szabadnapos mentős kollégával közösen is nehezen húztuk fel és fordítottuk át a híd biztonságos oldalára. Rádión beszóltam, hogy küldjenek mentőt a helyszínre. Amikor megkérdeztük, miért tette, annyit válaszolt, hogy kilátástalannak érzi a helyzetét, azt konkrétan nem mondta el, milyen lelki trauma vezetett az elhatározásig, hogy inkább eldobja az életét. Valószínűleg az alkohol is szerepet játszott ebben, mert részeg ugyan nem, de erősen spicces volt – árulta el Buzsik Attila, aki tizenöt éve van a pályán, s ez idő alatt több olyan esetnél volt jelen, amikor szükség volt a szakmai tapasztalatára és a higgadtságára. 

Sokan gratuláltak 

– Bár felkészítenek minket, úgy gondolom, hogy a tankönyvben leírtak ritkán egyeznek a valósággal, hiszen minden eset más. Sokszor nagyon kevés az idő arra, hogy felmérjük a helyzetet és mérlegeljünk, ilyenkor a megérzéseinkre kell hallgatnunk, és bíznunk abban, hogy jól döntünk. Amíg a rakamazi vasútállomástól kiértem a tokaji hídig, az járt a fejemben, nehogy leugorjon addig, vagy ha mégis elkések, mit tehetek azért, hogy megmentsem az életét. Ehhez most kellett a szerencse is. 

– Nagyon büszke voltam magamra, de nem azért, amit tettem – vallotta be a kérdésre, hogy mit érzett a nap végén, amikor volt ideje nyugodtan átgondolni a történteket. – A párom, aki pszichológusként szintén embereknek segít, és a gyermekeim azzal fogadtak otthon, hogy „apa, te egy igazi hős vagy!”, nekem pedig az ő elismerésük és szeretetük a legfontosabb. Rengetegen gratuláltak, ismerősök és ismeretlenek, ami szintén jólesett.