A tűzoltók ott segítenek, ahonnan más menekül

A hagyományoknak megfelelően 1991 óta minden évben május 4-én tartják a magyar tűzoltók napját, ami egyben Szent Flórián napja is, aki a tűzoltók védőszentje, valamint megtestesítője a tűzoltói munka lényegének: a bátorságnak, az önfeláldozásnak, a becsületnek és az emberek megsegítésének. A „tűz katonájának” Nyíregyházán is szobrot állítottak, méghozzá a tűzoltóság szomszédságában.

Dóka Imre őrnagy, az Országos Katasztrófavédelmi Igazgatóság helyettes szóvivője lapunknak elmondta, nagyon népszerű a tűzoltó hivatás a 
fiatalok körében. 

– Bárki csatlakozhat ehhez a nagy családhoz, aki magyar állampolgár, büntetlen előéletű és betöltötte a 18. életévét. Emellett fontos az állandó hazai lakcím, majd egy pszichikai és fizikai alkalmassági vizsgálat vár a leendő tűzoltókra. A kifogástalan életvitel, beleértve a lakókörnyezetet és a kapcsolatokat szintén alapkövetelmény, és nagyon fontos, hogy csapatban kell dolgozni – részletezte a tűzoltóvá válás követelményeit a helyettes szóvivő.

Dóka Imre hozzátette, az alkalmassági vizsgálatok után a budapesti Katasztrófavédelmi Oktatási Központba kerülnek a jelöltek, ahol egy öt hónapos képzés vár rájuk. 

– Az alapképzés alatt szakaszokban dolgoznak a fiatalok, majd az alapvető ismeretek elsajátítása után helyezik ki őket a tűzoltóságokra. Ott tapasztalt kollégák patronálása mellett dolgoznak, rengeteg tapasztalatot gyűjtenek, hiszen nincs két egyforma eset, és minden szituációban helyt kell állni. Az idő előrehaladtával további előrelépési lehetőségük is van a tűzoltóknak. A kiválóan dolgozó fiatalok továbbképezhetik magukat, így akár raj- vagy tűzoltóparancsnok is lehet valaki – tudtuk meg a helyettes szóvivőtől. 

A tűzoltók napja apropóján fiatal lánglovagokkal beszélgettünk, akiktől nemcsak azt kérdeztük meg, miért választották ezt a különleges hivatást, de emlékezetes bevetéseikről is meséltek. Megyénkben minden nap 73 hivatásos tűzoltó teljesít szolgálatot, közülük 21-en a Nyíregyházi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokságon. E parancsnokságon dolgozik Böszörményi Viktor őrmester is, aki 2019 februárja óta oltja a lángokat. A tűzoltók világa az állományba kerülése előtt is lépten-nyomon kísérte az életét, majd ő is bekerült a nagy egyenruhás közösségbe. 

Elismerés a helytállásért 

– Hivatásos vadász voltam, és sok tűzoltó megfordult mellettem, ráadásul a felmenőim között is többen választották ezt a hivatást. Az ismeretségi körömben is többen vannak, akik egykor a megyében szolgáltak, vagy még most is szolgálnak. Nagyon érdekelt ez a világ, majd egy tűzoltó barátom hatására öltöttem magamra én is az egyenruhát – mesélt a kezdetekről Böszörményi Viktor, aki szerint a tűzoltás nem egy szakma, mindenképpen hivatásként kell rá tekinteni. 

– Szeretek segíteni az embereknek, és nagyon jólesik, hogy megbecsül minket a társadalom. Nagykállóban lakom, és egy véletlennek köszönhetően egy olyan utcába költöztem, ahol sok tűzoltó él. Az elmúlt néhány évben több olyan bevetés is volt, amire szívesen emlékszem, és persze olyanok is, amikre nem. A legmegrázóbb egy hármas közúti baleset Nyírtura és Nyírbogdány között, ahol többen életüket vesztették. Vannak esetek, amelyek megviselnek, hiszen mi ott segítünk, ahonnan más menekül, de jól kezeljük az ilyen szituációkat – mesélte az őrmester, aki a tavaly decemberben történt nagy nyíregyházi lakástűznél is helytállt. 

– Több szint is lángokban állt, és szintén decemberben Mandabokorban is volt egy tűz, ami után hősies helytállásért bajtársaimmal együtt elismerésben részesültem. Az épületben két gázpalack volt, ráadásul az egyik kihasadt. A palackokat kihoztuk a lángok karmai közül, ami rendkívül veszélyes feladat volt, el is öntött az adrenalin, amint beléptem az épületbe – tekintett vissza egyik legveszélyesebb bevetésére Böszörményi Viktor, akitől azt is megtudtuk, hogy a riasztás után két percen belül el kell indulniuk a helyszínre. 

Örömteli és megrázó pillanatok 

Jaczkó Damján őrmester szintén Nyíregyházán teljesít szolgálatot, s mint azt lapunknak elmondta, olyan munkát keresett, ami egyben hivatás is. 

– Vallásos családban nőttem fel, és bár az egyházi pálya nem vonzott, segíteni akartam az embereknek – ezt a célt találtam meg a tűzoltóságnál, ráadásul a munkám kihívásokkal teli és változatos. Nincs két egyforma nap, ezért mindig sokat tanulhatok. Már az első tűzesetemnél a „mély vízbe” kerültem: egy lángoló rönkházhoz vonultunk. Ez rádöbbentett, hogy sosem lanyhulhat a figyelmem, mindig a legtöbbet kell nyújtani az adott pillanatban – hangsúlyozta Jaczkó Damján, aki szerint a tűzoltók nagyon szoros, összetartó kapcsolatot ápolnak egymással, hiszen a legszomorúbb pillanatok mellett sok örömtelit is megélnek együtt. 

– A tűzoltóknak alapvető elvárás a kiváló fizikum, hiszen a felszereléseket, a tömlőt néha eléggé komplikált helyekre, akár több emelet magasra is fel kell vinni. A legemlékezetesebb bevetésem a közelmúltban volt az Ungvár sétányon. Bár nem volt akkora a baj, mint a decemberi esetnél, mégis szívesen emlékszem vissza erre, mert a bajtársaimmal nagyon jól dolgoztunk együtt, hamar felkerültek a tömlők, és megfékeztük a tüzet. Az ilyeneket jegyzem meg inkább, ugyanis a megrázó eseteken igyekszem minél gyorsabban túllendülni, ebben a tapasztaltabb bajtársak is segítenek – hangsúlyozta az őrmester.