Titkos ház félúton - segítenek a bajba jutottakon

Tisztelt olvasótársaink!

A Vöröskereszt megalakulása

óta azon dolgozik, hogy enyhítse az

emberek szenvedését, legyenek azok

háborúk vagy katasztrófák

áldozatai, szegénységben

élők, hajléktalanok,

fogyatékkal élők,

egyedülálló idősek,

családon belüli erőszak

áldozatai…

Mindezen programok a Vöröskereszt

alapelveire épülnek, az

egyetemességre, az emberiességre, a

pártatlanságra, a semlegességre,

függetlenségre,

önkéntességre,

egységre. A szervezet

megalakulásától fogva kiemelten

kezeli a gyermekekkel való

törődést, a gyermeki szenvedés

enyhítését, és a gyermekek

védelmét. Mindennek a szervezet

életében évszázados

hagyományai vannak az egész

világon.

A Magyar Vöröskereszt Szabolcs-

Szatmár- Bereg Megyei Szervezete az

elmúlt évtizedekben is jelentős

feladatokat vállalt ezen a területen.

Legutóbb az 1980-as években

családvédelmi programot

indított „Egy gyermek, egy

önkéntes” címmel, mely

programnak az volt a lényege, hogy az

államigazgatási szervek

kezdeményezésére, a

veszélyeztetett családokban

élő gyermekek védelme

érdekében, önkénteseket

szervezzen a családok mellé. Ez a program

egy halállal végződő kisgyermek

bántalmazás

következtében indult el.

Ennek a programnak a talaján született az

anyaotthon ötlete. Ezelőtt 10

évvel. Az intézmény

fennállásának 10 éves

évfordulóján nagyon nagy

szomorúságot okozott nekünk az

ismeretlen olvasónak az a mondata, mely szerint

itt mindennaposak a

„balhék” és a

rendőri fellépések. Egy 10

éves évforduló alkalmas arra, hogy

összegezzük az elmúlt időszak

tapasztalatait.

Az anyaotthon szakmai munkája

országosan ismert és elismert, hiszen a

Kiléptető Ház

lehetőségét is ezért kapta a

szakminisztériumtól. A mindennapos

balhék, és mindennapos

rendőri jelenlét mondat a cikkben

valótlanság. Azt hisszük, hogy

tényleg eljött az ideje annak, hogy

tájékoztassuk a környék

lakóit arról, hogy ha egy

rendőrautó megáll az otthon

előtt, az nem azért van, mert ott

„balhé” van. A

veszélyeztetett családoknak,

akik bent laknak, az intézményben

töltött idő alatt nyomozati szakban

vannak az ügyeik, hiszen

bántalmazták őket. Az

esetek nagy részében ők, vagy a

gyermekvédelem ezért

feljelentést tett, és folyamatosan

kapcsolatot kell tartaniuk a nyomozást

vezető tiszttel. A

rendőrséggel és a

polgárőrséggel jó az

együttműködésünk, melynek

keretében fokozottan

járőröznek, figyelnek

intézményeinkre és mindez a

környező lakosság

közbiztonságát is szolgálja.

A bántalmazás nem függ a

szociális helyzettől és az etnikai

hovatartozástól sem. Sajnos bárhol

előfordulhat, bárkit elérhet,

és akkor nagyon nagy segítséget

jelent, ha az anyáknak és gyermekeiknek

nem a vasútállomáson, vagy

éppen a kukoricásban kell

megvárniuk a segítséget.

A „titkolózás”, nem

misztifikálandó, szakmai célja

van. Éppen az a célja, hogy

védjük a lakosságot, akik a

környéken laknak, védjük a

gyermekeket és az anyákat, és

védjük a dolgozókat. Ugyanakkor

feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy

az anyaotthon, a kiléptető

ház egy hivatalos hely, mint

bármelyik hivatal, ahol, ha valaki

fenyegetően lép fel

bűncselekményt követ el.

Mivel az elkövetett tetteiért a

bántalmazó már eleve

eljárás alatt áll, rendszerint

meggondolja, hogy hivatalos helyen, tanuk előtt,

kamerarendszer jelenlétében és

hivatalos személy ellen mindezt újra

elkövesse. 2005-től a kamerarendszer

működésbe lépett, melynek

rendkívül nagy fegyelmező ereje van,

hiszen feljelentés esetén a

rendőrség is használhatja a

felvételeket

bizonyítékként.

A Szociális és Munkaügyi

Minisztérium a tavalyi évben

elindított egy modellprogramot ún.

„Félutas” Kiléptető

Ház kialakítására,

melybe a kiváló szakmai munka

elismeréseként és a jó

együttműködés miatt

Budapest, és

Mosonmagyaróvár mellett

Nyíregyháza is bekerült. A

Kiléptető Ház

bántalmazott anyák, és

gyermekeik hosszabb idejű lakhatását

biztosítja, hiszen a

krízisközpontban maximum 30 napot, az

anyaotthonban pedig legfeljebb

másfél évet tölthetnek el a

segítendő családok. Az új

intézményben akár 5 évig is

maradhatnak, attól függően, hogy a

családnak mennyi időre van

szüksége a társadalomba való

visszailleszkedésre. A házban a tervek

szerint 2 családot tudunk elhelyezni. Azok

kerülhetnek oda, akiknek van munkahelye,

képesek takarékoskodásra, a

gyermekeiket megfelelően el látják,

de hosszabb időre van szükségük

ahhoz, hogy teljesen önállóan

éljenek. Ez a lakhatási forma,

hasonlítható egy albérlethez, vagy

egy bérlakáshoz, miközben a

Vöröskereszt szakemberei folyamatos

segítséget, támogatást

nyújtanak.

Ez a ház mielőtt az

önkormányzat erre a célra

megvásárolta, hosszú ideig

eladó volt. A családnak, a

tulajdonosoknak szándékában

állt akár albérletként is

hasznosítani, amennyiben nem tudják

eladni, hiszen lakatlanul téli időben

nagyon gyorsan pörög az

állagromlás. Ezt a lakást

bárki kibérelhette, megvehette volna

és az új bérlő vagy

tulajdonos akár „balhés”

módon is élhetett volna benne, kontroll

nélkül. A Kiléptető

Házban ezzel szemben, munkatársaink

dolgoznak, akik azon kívül, hogy szakmailag

segítik a családok

fejlődését, bizonyos fokú

kontrollt és védelmet is fognak

gyakorolni, a Vöröskereszt és

a Kiléptető Ház jó

hírének és nyugalmának

megőrzése, valamint a környéken

lakók érdekében.

Mint ahogy a cikkben is írták,

kérjük, ne legyenek

előítéleteik azokkal szemben, akik

ide költöznek, és ne

ítéljék meg előre

kudarcként annak a tevékenységnek

a színvonalát, amit az itt dolgozó

2 szakember lelkiismeretesen fog végezni. Ezek a

családok, mielőtt a

Kiléptető Házba

költöznek már az előző

intézményben (anyaotthon),

elrendezték a problémáikat azzal

az emberrel, aki elől menekültek –

hiszen 1,5 évük van arra -, és csak

a lakhatási ügyeik

megoldódására várnak.

Nekünk állampolgároknak egyre

inkább szembe kell néznünk azzal,

hogy törődnünk kell egymással. A

társadalmi szolidaritás erőteljesebb

fejlődése, lehetővé teszi

hosszú távon számunkra, hogy

amikor mi bajba kerülünk - hiszen

bárkivel megeshet -, mi is várjunk

és kapjunk segítséget.

Szeretnénk, ha azoknak az anyáknak, akik

kisgyermekekkel bántalmazójuk

elől menekülnek, nem kellene még a

környezet ellenállásával is

találkozniuk, hiszen bár ők sem

vétlenek a kialakult helyzetben, gyermekeik

érdekében szeretnének nyugalomban,

békességben élni.

Segítsük őket közösen ebben!

Magyar Vöröskereszt Szabolcs- Szatmár-

Bereg Megyei

Szervezete képviseletében

Szarkáné Kövi

Márta, Megyei Igazgató

Kapcsolódó cikkek:

• Titkos helyen áll a

kiléptetőház

kollégiumban

Tiszalökön