Az ötszáz éves kocsányos tölgy

Ha Tornyospálca felől

érkezünk, és a tanyába

vezető földúton tovább haladunk

dél délkeleti irányba, mintegy 500

lépés után feltűnik egy

diófákkal beültetett tisztás,

majd mögötte a famatuzsálem.

A látvány egyszerűen

lenyűgöző: óriási

göcsörtös törzse akár egy

rég kihalt furcsa ősállat

maradványa lenne. Égbe induló

ágai, mint karok tárulkoznak a Nap

felé. Egykor a sárga fagyöngy is

károsította, ennek nyomai is

látszanak a kétökölnyi torz

gömbök formáiban.

A kocsányos tölgy

„hagyásfa”, vagy tanúfa

mára már egyedül maradt.

Utolsó hírmondója, és

egyben génbankja is a századokkal

ezelőtti hatalmas tölgy,

nyírerdőségnek, mely egyenes

folytatása volt a Tisza menti

ártéri tölgyeseknek. Az

erdőség utolsó egységes

tömbjét (a „Kis-erdőt”)

1919 után vágták ki a falu keleti

határában úgy, hogy

hírmondó sem maradt belőle.

A tanúfa egy

útkereszteződésben

található. Előtte halad el

kelet-nyugati irányba az egykori hadiút,

ahol II. Rákóczi Ferenc

serege többször is elmehetett

Révaranyos felől Kisvárdába

tartó útja során. Ezért

hívják máig

Rákóczi fájának

is. A fától északi irányba

V-alakban két homokút indul. Ez az

utakkal közbezárt terület bár

erősen roncsolt formában, de

maradványaiban még őrzi az egykori

tölgyesek biocönózisának

utolsó, itt megmaradt fajait. Itt

találjuk az „Őz-kút”

nevű területet, amely a makkoltató

sertéstartás kiváló

területe volt a XX. század

közepéig. A hatalmas tölgytől

nyugatra haladó földút mellett

még megtalálható az egykor

gróf Forgách

Balázs által telepített

kislevelű hárs allé

maradványa – igaz, napjainkban csak alig

félszáz fával. A

tölgyfa alatt kanyarodik tovább a

homokút az 1900-as évek elején

épült hangulatos

Forgách-kastély felé, ami jelenleg

magántulajdonú panzióként

üzemel.

A tölgyfa Felső-Szabolcs

mindenképpen legöregebb

élőlényei, fái

közé tartozik.

Törzsátmérője a

földközelben: 6 méter 40 cm.

Törzsátmérője 1 méteres

magasságban 5 méter 30 centiméter.

Magassága körülbelül 25

méter.

Az utóbbi 10 évben több

száraz ága is letört a heves

viharokban, közvetlen közelében

2008-ban villám is lesújtott, de

magát a fát nem

károsította. Sajnos,

taplógombákat is találni lehet a

föld közelében, ami figyelmeztető

jele a pusztulási folyamat

elindulásának. Tavasszal nagy

károkat tesznek friss leveleiben a cserebogarak.

A tarrá rágott fa azonban még

minden évben kihajtott. Hatalmas üregeit

célszerű lenne cementálni, de

úgy, hogy a fa élőlényeit az

ökológiai „niche” fajait ez ne

károsítsa.

Mentőötletek

Az erdő flórájának és

faunájának kutatása 1979

óta az Agárdy

Sándor által itt szervezett

természetkutató táboroknak

és országos hírű erdei

iskoláknak köszönhetően

folyamatos. A tölgy

megmentésének érdekében

történtek már egyéni

kezdeményezések,

intézkedések. Agárdy

Sándor tanár, aki első

leírását készítette

rendszeresen kaszáltatja a fa alját,

visszafogva az egyre agresszívebben

előtörő akácsarjakat és a

nagy csalánt. 2007-ben a kisvárdai

tűzoltóság

segítségével a fát

megszabadították a fehér

fagyöngy körülbelül

másfél mázsányi

tömegétől, és a nyári

aszályban a Holt-Tiszáról 25 ezer

liter vizet is aláengedtek. Mindezeknek is

köszönhetően a fa él.