Felnőtt mesére Fel!

Az animációs film első

harmada már-már sokkolt. Kezdetben

két gyermeken kacaghattam, akik egy

felfedezetlen terület hősét,

Charles Muntz-ot

bálványozva ügyetlen terveket

szövögettek a dél-amerikai

Paradise Falls

meghódítására. Gyors

képsorok mutatták, hogy a két

immáron tizenéves között

szerelem szövődött,

összeházasodtak, s boldogok voltak

egészen addig, amíg ki nem derült,

hogy egészségügyi okok miatt sosem

születhet csemetéjük.

Kettecskén éltek tehát egy

színes házikóban, s úgy

tűnt, elfogadták a sorsukat.

Ám Carl Fredricksen egy dologba

mégsem nyugodott bele. El akart utazni

nejével gyermekkoruk paradicsomába. Az

idős bácsi titokban

megvásárolta a repülőjegyeket,

hogy örömöt szerezzen

Ellie-nek. De a végzet

közbeszólt, s a kórházi

ágyon fekvő néni

meggyötört arca után bizony a ravatal,

majd a gyászoló Carl

képe következett.

És szemben találtam magam egy hetvennyolc

éves léggömbkereskedővel, aki

elnyűtt, recsegő-ropogó testtel

és beteljesületlen álmoktól

megkínzott lélekkel ébred minden

áldott nap. A kicsik harsányan nevettek

az esetlen reggeli tornáján a

tágas multiplex falai között,

amiért képtelen voltam hibáztatni

őket. És arra a lánykára sem

haragudtam, aki a mögöttem lévő

sorban fennhangon tudakolta

édesanyjától kábé

tucatszor, hogy miért beszél a

bácsi egy fényképhez, vagy

miért fogja meg érzelmesen a

sajátja mellett üresen

tátongó, kecses fotel

karfáját.

Mielőtt azonban könnyek szökhettek volna

a szemembe, elkezdődött a nagybetűs

mese. Jött egy szeretetéhes, pufók

kissrác, Russell, aki fia

helyett unokája lett Carl-nak,

és akinek a társaságában

nehezen ugyan, de sikerült eljutni Paradise

Falls-ba. Az öreg lufik ezreit

erősítette a házához, hogy

aztán a magasba emelkedve, egész

életét és véletlenül

Russellt is magával cipelve,

lassacskán ellebegjen a célig.

Aztán összefutott egy-két

fantasztikus lénnyel: az óriás

túzokkal és a beszélő

kutyafalkával. Sőt,

utóbbiból egyet meg is tartott a

fiúcska unszolására.

Végül a megviselt nyugdíjas

és a csokizabáló kölyök

csak úgy mellesleg legyőzte a

főgonoszt, miként az egy valamire

való animációs filmben

elvárható. Csakhogy ezúttal sokkal

többet kaptam egy mézes-mázos

hepiendnél.

Fotók: imdb.com

- SAV -