Eső isten segített a szerelmeseknek a Hegyalja Fesztivál harmadik napján

A csütörtök éjszakai fél országos vihar megkímélte a Hegyalja fesztivál vendégeit, eső ugyan volt, de a többség elmondása szerint nem volt veszélyes, vagy mégis?

Sűrűn csattantak a csókok a fűben pihenő párok között, a kapcsolatok egy része már itt köttetett, de mi köze ennek az esőhöz? Nos a sátortáborban egymás mellett sűrűn sorakoznak a vászonpecók, és ugye a csütörtöki viharban mennyire fickós dolog volt segíteni a lányoknak, ha kellett, (ha nem,) de egy kiváló lehetőség, hogy az ember fia bizonyítson, Hero, lehet rá számítani.

A vihar után aztán lehetett a szállásrenden módosítani, így mondjuk 6 „félárva” fiatal máris 3 pár lett. Sok alkalmi haverság alakult ki, hiszen harmadik napja tépik a húrokat a színpadokon, aki hosszú távra rendezkedett be, annak már bizonyosan van fél tucatnyi haverja, akiket ugyanannál a bandánál lát csápolni, ahová maga is beállt.

A pénteki nap ugye hétvége, így számítani lehetett nagyobb tömegre, - igaz inkább az esti órákban. A délutáni tréfás vetélkedők helye továbbra is a Malátabár volt, ahol önbizalmat nyert az is, akinek ebből kevesebb jutott. Az első nagyágyú a Borsodi nagyszínpadon Feró volt a Beatricével. Naná, hogy megénekeltette a népeket a már jó ideje nem létező nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozással.

Őket a Supernem követte egy órában, de bátran változtathatnának a nevükön, a Superigen sem lenne rossz, ráadásul jobban illene a zenéjükhöz. Kitűnő színpadkép, jó mozgások, kiérlelt hang, igazi rock tartotta lendületben a fiatalokat.

A kihívás nem volt gyenge, mert a Pepsi nagyszínpadon a Rómeó Vérzik zenekar nyomta hasonlóan nagyon igényes produkcióval. Lehet-e fokozni, ez volt a kérdés.

A Malátabárban Jurij csapata ezzel a két gólemmel küzdött a tapsokért, becsületükre legyen mondva, az elején üres nézőteret a végére szépen megtöltötték, - van bennük spiritusz. Őket az Idiotside  követte, saját számok mellett feldolgozások, és nem lebecsülendő rajongók.

A Pepsi nagyszínpadán – talán, hogy legyen megint honnan felkapaszkodni – egy tökéletes mélypont, a Belga következett. A mosdatlan szájú Rapperek hiper primitív zenei háttere a kőkemény rajongókat odavonzották, a többség meg addig maradt, amíg a Borsodi nagyszínpadon beszerelt az Alvin és a mókusok.

Ugyanezt kellett átélni egy órával később, amikor a Pepsi színpadon a 30Y adta a hangorkán közepét, a nézők egy része -  ezt nézzék meg a videón is – futva távozott a másik színpad felé, ahol a Depresszió nyomta. A közönség csápolt, sok lányt vettek nyakba, és ahol maradt hely, ott bőszen táncoltak az ifjak.

Ami tetszett, volt, aki elejtett ezt-azt, a társak kiröhögték, de a „vétkes” visszament, és maga dobta a nagy számban felállított szelektív tartályok egyikébe. A beállások közti hangszünetben többen hazatelefonáltak -  anyu nincs baj – ennyi elég az ősök megnyugtatására. Aki túlhevült, annak az AXE angyalkák segítettek, vízipuskájukból lőttek egy spriccet arra, aki hagyta. A bátrak bungi jumpingozhattak, a kevésbé bátrak ugyanezt fél méteres magasságban próbálták ki a gumiasztalon.

Kisebb hámsérüléseket a három fős egészségügyi csapat általában a helyszínen kezel le. Tegnap kimaradt, hogy amikor a legnagyobb tömegek lógtak a két nagyszínpad előtt, Badár Sanyi mellett kitartott végig legalább 200 néző, holott jobbról – balról szólt a rock. Sanyi tudta tartani a lépést, és pénteken ugyanez a kihívás várt Aranyosi Petire, aki Sanyihoz hasonlóan szórta a poénokat, a népek pedig hahotával, tapssal jelezték, a rockereknek humora is van.

-Pusztai Sándor-